A női termékenységhez köthető a világ egyik legrégibb szakrális központja

Egy Valencia közelében fekvő, mészkősziklák között rejtőző barlang az elmúlt 24 ezer év során folyamatosan rituális célokat szolgált a helyi közösségek számára. A Zaragozai Egyetem és a Southamptoni Egyetem kutatóinak legújabb vizsgálatai szerint a Cova de les Dones néven ismert üreg a kőkorszaki barlangrajzoktól kezdve a római kori termékenységi rítusokig generációk sokaságának nyújtott vallási menedéket.

A barlang történetének legkorábbi nyomai a paleolitikumba nyúlnak vissza. A régészek megközelítőleg 24 ezer és 16 ezer évvel ezelőtt készült barlangrajzokat azonosítottak a falakon, amelyek lovakat, gímszarvasokat, őstulkokat és kőszáli kecskéket, valamint több mint nyolcvan, egyelőre ismeretlen jelentésű absztrakt geometriai formát ábrázolnak.

A kutatók a festett panelek előtt egy átfúrt kőmedált is találtak, amelyet az őskori emberek nagy valószínűséggel fogadalmi ajándékként helyeztek el az ősök vagy az állatszellemek tiszteletére. A festményeknél is ritkábbak azok az épített struktúrák, amelyeket a barlanglakók letört cseppkövekből hoztak létre; a körök, emelvények és egyszerű lépcsők kora megegyezik a rajzokéval.

A helyszín szakrális funkciója a későbbi évezredek során is fennmaradt. Az újkőkorszak és a bronzkor idején, vagyis 7500 és 3500 évvel ezelőtt a barlangot ismeretlen célokra használták a térség lakói, míg a vaskor bizonyos szakaszaiban a rituális tevékenység ismét egyértelművé vált. A Kr. e. 5. és a 3. század közötti időszakból mintegy kétszáz kerámiakehely került elő, amelyek a szakemberek szerint vallási szertartásokhoz kapcsolódtak. A barlang mélyén található, ősidők óta szentként tisztelt föld alatti tó jelenléte valószínűleg minden korszakban vonzotta a spirituális élményt kereső csoportokat.

A római korban, mintegy kétezer évvel ezelőtt a rituálék kifejezetten a nőkhöz és a női termékenységhez kapcsolódtak. Az eddig feltárt mintegy százhúsz fogadalmi felirat nagy részét nők hagyták hátra, a szövegek pedig a Domina (úrnő) vagy a Malaci néven említett istennőhöz szólnak. A régészek a feliratok mellett női fogadalmi tárgyakat, köztük karkötőt, gyűrűket és orsógombokat is találtak a szentély területén. A helyiek a 18. századtól kezdve Cova de les Dones, vagyis a Nők barlangja néven emlegették az üreget, amelyet a 20. század elejéig rituális helyszínként használtak a házasságok elhálására.

A római vallási hagyományban a Domina tiszteletbeli címet gyakran a Bona Dea, azaz a Jó Istennő kultuszával azonosították, aki a női egészség és a termékenység védelmezője volt. Bona Dea legfőbb római szentélye szintén egy szent vizet rejtő barlangban kapott helyet, ami párhuzamba állítható a spanyolországi helyszín adottságaival. A feliratokon szereplő Malaci kifejezés eredete ugyanakkor összetettebb történelmi hátteret sejtet. A nyelvészek szerint a szó utalhat az istenség helyi nevére, de visszavezethető a föníciai telepesek által használt, isteni hírnököt jelentő sémi kifejezésre, vagy akár egy szent fogadalmat jelölő etruszk szóra is.

Az Ibériai-félsziget keleti partvidéke évezredeken át a különböző mediterrán kultúrák olvasztótégelyeként működött. A föníciai kereskedők, a helyi ibér törzsek, majd a római hódítók mind rajta hagyták a nyomukat a térség hitvilágán, a szakrális terek tisztelete azonban sok esetben túlélte az egyes birodalmak bukását. A természeti képződményekhez, különösen a vízforrásokat rejtő barlangokhoz kötődő kultuszok a kereszténység felvétele után is tovább éltek a népi vallásosságban. 

Aitor Ruiz Redondo ásatásvezető a sajtónak hangsúlyozta, hogy a Cova de les Dones páratlan kulturális jelentőségét éppen ez a 24 ezer évet átfogó, folyamatos rituális használat adja, amely időben jócskán megelőzi a világ legősibb ma ismert templomait.