Háromezer tonna törmeléket távolítottak el a Hagia Szophia alatti alagutakból

Hatalmas mennyiségű, mintegy háromezer tonna iszapot és törmeléket távolítottak el a régészek az isztambuli Hagia Szophia alatt húzódó ókori római alagútrendszerből. A munkálatok eredményeit Hasan Fırat Diker professzor, az épületegyüttes tudományos bizottságának tagja ismertette az İş Sanat által szervezett kulturális előadássorozat keretében. A mintegy ezerhatszáz éves föld alatti járatok megtisztítása révén a szakemberek a jelenlegi műemléknél is régebbi infrastrukturális hálózatokat tártak fel.

A 2025 februárjában megkezdett projekt során a kutatók az ókori város kiterjedt vízelosztó és vízelvezető rendszerének maradványait vizsgálták meg. A szakember elmondása alapján a római mérnökök által tervezett, egy modern metróhálózathoz hasonlító bonyolult folyosórendszer elsődleges feladata az volt, hogy a környező utcákról elvezesse az esővizet a tengerbe.

A csatornák egyúttal védett és biztonságos föld alatti terekként is funkcionáltak a korabeli lakosság számára. A tudományos bizottság irányításával zajló ásatások során a szakemberek egy 170 méter hosszú szakaszt tisztítottak meg, amely a Sarayburnu térségétől a Kis Hagia Szophia felé nyúlik el.

A föld alatti infrastruktúra egyes részeit már a 20. század első felében is kutatták. Alfons Maria Schneider német régész az 1930-as és 1940-es években tárt fel egy 5. századi római utcát, amelyhez a most megtisztított alagutak is csatlakoznak. A jelenlegi munkálatok egyik legfontosabb helyszíne a komplexum északkeleti része, ahol Muzaffer Ramazanoğlu régész 1946-ban egy négy kamrából álló föld alatti temetkezési építményt, egy hipogeumot fedezett fel. A kutatócsoport nemcsak megtisztította a sírkamrák felső és alsó szintjeit az iszaptól, hanem további másfél méter mélyre ásott a struktúra alatt, megerősítve, hogy ez a rész régebbi magánál a bazilikánál.

A régészeti projekt hosszú távú célja, hogy a Hagia Szophia föld alatti infrastruktúrájának jelentős részét biztonságosan látogathatóvá tegyék a nagyközönség számára. A tervek között szerepel egy átfogó kiállítás létrehozása is, amely a felszínre hozott leleteket és az ókori mérnöki megoldásokat mutatja be.

A prezentáció során a kutató a műemléket egykor körülvevő épületekre, köztük egy európai utazók által a 17. századig említett oszlopos udvarra is kitért. Emellett bemutatták a II. Mehmed oszmán szultán által alapított Fatih medresze történetét is, amelyet az elmúlt másfél évszázadban többször lebontottak és újjáépítettek, legutóbbi rekonstrukciója pedig 2017-ben kezdődött meg.

A Konstantinápoly szívében magasodó Hagia Szophia története szorosan összefonódik a Bizánci Birodalom viharos évszázadaival. A ma látható, nagyméretű kupolával rendelkező épület valójában már a harmadik szentély ugyanazon a helyen, miután az előző két építményt erőszakos események pusztították el. A legelső, a 4. században emelt bazilika egy 5. századi tűzvészben semmisült meg, míg a második épület a Kr. u. 532-ben kitört Nika-felkelés során égett porig. I. Justinianus bizánci császár a lázadás leverése után azonnal elrendelte az új székesegyház felépítését, amelyet alig öt év alatt, Kr. u. 537-re fejeztek be a kor legkiválóbb építészei.

Az ismétlődő pusztítások és újjáépítések fizikai nyomai jól olvashatók a város rétegrendjében. Az eredeti, első Hagia Szophia alapjai jelenleg mintegy 2,3 méterrel a mai padlószint alatt helyezkednek el, ami pontosan tükrözi, hogyan emelkedett meg a város talajszintje a folyamatos építkezések és a törmelékek felhalmozódása miatt az elmúlt tizenöt évszázad során. A szentély a bizánci kor végéig az ortodox kereszténység központja maradt, majd Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalása után mecsetté alakították.

A modern Törökország megalapítója, Mustafa Kemal Atatürk elnöksége idején, 1934-ben múzeummá nyilvánították, ami megnyitotta az utat a szisztematikus régészeti kutatások, köztük az amerikai és német expedíciók előtt, amelyek munkáját a mai török szakemberek is folytatják.