Tovább vitáznak a Stonehenge alatti alagútról
Folytatódik a társadalmi és szakmai vita az angliai Stonehenge világörökségi helyszínét érintő infrastrukturális beruházások régészeti hatásairól. Egy, a Salisbury Journal regionális lapban megjelent friss olvasói véleménycikk szerint a felszíni útépítést szorgalmazó tervek komoly veszélyt jelenthetnek a még feltáratlan ókori leletanyagra. A térséget átszelő A303-as főút forgalmának elterelése évtizedek óta az egyik legösszetettebb örökségvédelmi és építészeti kérdés az Egyesült Királyságban.
- A brit sajtóban ismét felerősödött a vita a Stonehenge közelében futó A303-as főút tervezett átépítésének régészeti hatásairól.
- Egy helyi olvasói véleménycikk arra hívta fel a figyelmet, hogy a felszíni útépítés több tízezer négyzetméteren semmisítené meg a feltáratlan leleteket.
- A történelmi emlékmű környezetének tehermentesítése évtizedek óta megoldatlan probléma az infrastrukturális és az örökségvédelmi érdekek ütközése miatt.
A brit lapban publikált írás szerzője, A. J. Kirkup arra hívta fel a figyelmet, hogy az alagútépítést ellenző csoportok által javasolt felszíni nyomvonal-kialakítás drasztikus beavatkozást jelentene a régészeti lelőhelyen. A számítások szerint a Countess és a Winterbourne Stoke körforgalmak között tervezett ötkilométeres szakasz felszíni bevágásként történő kialakítása mintegy harmincezer négyzetméternyi érintetlen kulturális réteget bolygatna meg. Ennek a területnek a teljes körű régészeti feltárása, a leletek dokumentálása és kiemelése hatalmas erőforrásokat emésztene fel, még mielőtt az érdemi földmunkák megkezdődnének.
Ezzel szemben a mélyfúrású alagút megépítése a mészkőrétegben, jóval a régészeti emlékeket rejtő felső talajrétegek alatt valósulna meg. A véleménycikk szerint a meglévő úthálózat domborzati adottságait kihasználva a fúrópajzsok anélkül haladhatnának át a világörökségi terület alatt, hogy a felszíni kulturális örökség megsérülne. Az elképzelés szerint az alagút meghosszabbítása a környező települések, például Winterbourne Stoke elkerülését is megoldaná, így a forgalom anélkül haladhatna át a térségen, hogy a felszíni műemléki környezetet zavarná.
A dél-angliai Wiltshire grófságban található Stonehenge a világ egyik legismertebb őskori építménye, amelynek legkorábbi fázisait Kr. e. 3000 körül alakították ki, míg a ma is látható, ikonikus kőköröket Kr. e. 2500 és Kr. e. 2000 között emelték. A terület nemcsak magát a kőkört foglalja magában, hanem egy kiterjedt, több ezer éven át használt rituális tájat, amely tele van temetkezési halmokkal, őskori sáncokkal és eddig feltáratlan régészeti anomáliákkal. A teljes komplexum 1986 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, a modern kori régészeti kutatások pedig folyamatosan újabb összefüggéseket tárnak fel a környező táj és az emlékmű kapcsolatáról.
Ez is érdekelhet
A műemlékegyüttes közvetlen közelében halad el az A303-as főút, amely Délnyugat-Anglia egyik legfontosabb közlekedési ütőere. A folyamatosan növekvő gépjárműforgalom, az állandósult torlódások, valamint a zaj- és fényszennyezés évtizedek óta súlyos terhet rónak a történelmi tájra. A brit kormányzat az elmúlt harminc évben számos tervet dolgozott ki a probléma megoldására, amelyek közül a legutóbbi egy mintegy három kilométer hosszú alagút megépítését irányozta elő.
A beruházás azonban heves ellenállásba ütközött a környezetvédők és bizonyos örökségvédelmi civil szervezetek részéről. Az ellenzők aggodalmai szerint az alagút bejáratainak kiépítése és a kapcsolódó mélyépítési munkálatok helyrehozhatatlan károkat okozhatnak a felszín alatti vízbázisban és a kőkört övező tágabb régészeti környezetben. A projekt megvalósítását az elmúlt években sorozatos jogi eljárások hátráltatták, amelyek során a bíróságok többször is felülvizsgálták az építési engedélyeket, így a terület végleges közlekedési koncepciója továbbra is a heves társadalmi viták középpontjában áll.
