Kötetbe rendezték Michel Foucault iráni forradalomról írt riportjait
A huszadik század egyik legismertebb francia filozófusa, Michel Foucault iráni forradalom idején írt tudósításait és feljegyzéseit gyűjtötték egybe egy újonnan megjelent kiadványban. A Gallimard kiadó gondozásában megjelent, Fabienne Brion, Julien Cavagnis, Sajjad Lohi és Chowra Makaremi által szerkesztett átfogó kötet a gondolkodó korabeli írásait és az azokat övező vitákat tárja a nyilvánosság elé. Az összeállítás célja, hogy a puszta tények és az eredeti szövegek bemutatásával árnyalja a szerző iszlamista forradalomhoz fűződő, évtizedek óta hevesen vitatott viszonyát.
- Egy francia kiadó kötetben adta ki Michel Foucault 1978-as iráni riportjait és feljegyzéseit.
- A filozófus a sah elleni felkelés idején utazott a közel-keleti országba tudósítani.
- A kiadvány a korabeli sajtóvitákat és a szerző eddig közöletlen archív anyagait is tartalmazza.
Michel Foucault az 1978-as esztendő őszén utazott Iránba, hogy a sah rendszere elleni felkelésről készítsen egyfajta eszmetörténeti riportot. A helyszíni tapasztalatairól összesen tíz cikket publikált az olasz Corriere della Sera napilapban, amelyekben a lázadás egyedi formáját és a tüntetők társadalmi törekvéseit igyekezett megérteni. A szerző a filozófia és az újságírás határvidékén mozgott, elemzéseiben az elméleti gondolkodást közvetlenül a helyszínen zajló politikai eseményekhez kötötte.
Az események idején a tíz írásból mindössze egyetlen jelent meg francia nyelven a Le Nouvel Observateur hasábjain. Ez a publikáció egy hosszú éveken átívelő, éles közéleti polémiát indított el a francia értelmiség körében. A kritikusok azzal vádolták a filozófust, hogy az események helyszínén túlzottan magával ragadta a forradalmi lendület, és emiatt nem vette észre a Ruholláh Homeini ajatollah vezette mozgalom autoriter potenciálját, amely rövidesen az Iszlám Köztársaság kikiáltásához vezetett. A most megjelent könyv ezeket a korabeli sajtókötetekben megjelent kritikákat és Foucault azokra adott válaszait is egybegyűjtötte.
A kötet szerkesztői az eredeti források alapján rámutatnak, hogy a helyszíni riportok nem értelmezhetők egy akkor még nem is létező rendszer támogatásaként, sem pedig a politikai iszlám iránti vak rajongásként. Foucault a szövegek tanúsága szerint világosan érzékelte a vallási mozgalom kétértelműségeit és a benne rejlő veszélyeket.
A filozófus elsősorban azt a társadalmi jelenséget próbálta megérteni, hogy a legkülönbözőbb osztályokhoz tartozó, egymástól eltérő politikai és vallási meggyőződésű irániak miért voltak hajlandóak az életüket is kockára tenni egy közös felkelésben. A kiadvány a cikkek mellett eddig kiadatlan archív anyagokat, köztük a helyszínen készített gyors jegyzeteket és az első vázlatokat is tartalmazza.
Ez is érdekelhet
Mohammad Reza Pahlavi iráni sah tekintélyuralmi rendszere az 1970-es évek végére mély gazdasági és társadalmi válságba jutott. A nyugati orientációjú, felülről irányított modernizációs program ugyan gazdasági növekedést hozott az országnak, de súlyos egyenlőtlenségeket is teremtett a társadalomban. A monarchia a rettegett titkosrendőrség, a Szavak segítségével fojtott el minden politikai ellenzéket, ami a baloldali értelmiségiektől kezdve a bazári kereskedőkön át a konzervatív síita klérusig szinte minden társadalmi csoportot a hatalom ellen fordított.
Az 1978-as esztendő ősze az országos szintű tiltakozások és a tömegsztrájkok időszaka volt Iránban, pontosan abban a periódusban, amikor a francia gondolkodó az országba érkezett. A széles körű elégedetlenséget az emigrációban élő Homeini ajatollah sikeresen csatornázta be egy iszlám alapokon nyugvó, de rendkívül széles bázisú politikai mozgalomba. Bár a felkelés kezdetben egy sokszínű, demokratikus és szociális követeléseket is megfogalmazó tömegmozgalom volt, a sah 1979. januári menekülése után a radikális iszlamista erők fokozatosan kiszorították világi és baloldali szövetségeseiket a hatalomból.
