Régészeti szenzáció Nanterre-ben: feltárult a Genovefain kollégium
A Nanterre központjában zajló ásatások a Genovefain kollégium egykori épületét és a falu középkori szerkezetét tárják fel. A feltárások során eddig ismeretlen szint, középkori falmaradványok és római kori leletek is napvilágra kerültek, melyek új perspektívát kínálnak a település múltja megítéléséhez.
A középkori Nanterre rétegei alatt
A 2020 januárjában elvégzett leletmentő régészeti diagnosztika indította el azt a három szakaszból álló feltárási sorozatot, amely a franciaországi Nanterre városközpontjában, a Parc des Anciennes Mairies területén zajlik 2022 óta. A kutatások középpontjában a Paul Beurrier atya által 1642-ben alapított Genovefain kollégium romjai állnak, amely a 18. században királyi kollégiumként működött, majd a forradalom alatt lebontották - adta hírül az INRAP.
A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye a korábban ismeretlen földszint feltárása volt, amelyet a beomlott pinceboltozat helyén találtak. E pincék egy része ma is használatban van, egy egészségügyi központ raktáraiként szolgálnak. A másik szakaszt még 1993-ban tártak fel a beszakadás után. A földszinten macskaköves padlót, falakat, lépcsőt és egy, az épület és presbitérium közötti átjárót is azonosítottak.
A kollégium építése előtt álló házak nyomai is előkerültek: jól megőrzött falak árulkodnak a 16–17. századi falu szerkezetéről. A nyomok azt mutatják, hogy az építkezés jelentős változásokat okozott a településszerkezetben. Beurrier atya emlékiratai szerint több házat is lebontottak a kollégium építése érdekében – ezek a leletek ezt alátámasztják.
A kollégium hatása a településre
A vallási intézmény 10%-át foglalta el a falu területének, melynek lakossága 1000–2000 fő között mozgott. A diákok, tanárok és szolgák jelenléte alapjaiban változtatta meg a település mindennapjait. Az élelmezési és vízellátási igények megnőttek, a források irányítása konfliktusokat szült. Beurrier atya a vízellátás megoldására új vezetékrendszert is kialakíttatott Mont Valérien magaslatáról. A szükséges mészkő biztosítására egy közeli birtokot, a La Folie-t is megszerezte.
A későbbi feltárási fázisok során újabb rétegekre bukkantak. Egy 25 m²-es területen vízszintesen fektetett kövek, antik kerámiák és tetőcserép-darabok kerültek elő, melyek a Kr. e. 1. és Kr. u. 1. század fordulójáról tanúskodnak. Ezek összhangban állnak a környéken korábban felfedezett római kori leletekkel.
Kelet felé haladva középkori szint is előkerült, amelyet a modern építkezések meglepő módon nem pusztítottak el teljesen. A 14–15. századból származó lángdíszes kerámiák tanúskodnak az egykori jelenlétről.
A legrégebbi ház: egy népi építészeti ritkaság
Ez is érdekelhet
A legkorábbi épületmaradványok a kollégium megalapítása előtti időszakból (1642 előttről) származnak. Több helyiségből álló ház maradványait tárták fel – ez egyedülálló példája a korabeli népi építészetnek. Bár a teljes alaprajz nem rekonstruálható, a leletek fontos kiegészítést jelentenek a település történeti térképéhez.
A feltárás lehetővé tette a kollégium földszintjének részletes dokumentálását. Bár az 1778-as tervrajz létezik az intézmény területéről, az nem tartalmaz belső részleteket. A kutatók feltárták a szolgálati lépcsőt, amelyet szándékosan hagytak ki a korabeli tervezésből, valamint a főbejárathoz vezető reprezentatív lépcsősor alapjait is azonosították. A feltárt romokat jelenleg restaurálják, és a helyszínen látogatóközpont kialakítását tervezik.
