Mediterrán lepratörzset mutattak ki egy germán hajós temetkezésben

Egy 5. századból származó észak-németországi hajós temetkezés genetikai vizsgálata során egy ritka, mediterrán eredetű lepratörzset mutattak ki a kutatók. A kieli Keresztély Albert Egyetem és az Alsó-szászországi Történeti Partvidékkutató Intézet munkatársainak DNS-elemzése igazolta, hogy a gazdag mellékletekkel eltemetett férfi a Duna vidékéről származott, ami rávilágít a késő ókori Európa népességeinek nagyarányú mobilitására.

A Cuxhaven körzetében található fallwardi temetőt a régészek már az 1990-es években feltárták, de a leletanyag modern laboratóriumi vizsgálata csak napjainkban vált lehetségessé. A nedves talajviszonyoknak köszönhetően a fából és textilből készült sírmellékletek kivételes épségben maradtak fenn az utókor számára.

A wilhelmshaveni kutatóközpont projektje keretében a szakemberek jelenleg azokat a tömbökben kiemelt és fagyasztva tárolt leleteket elemzik, amelyek a korszak tárgyi kultúrájáról tanúskodnak. A vizsgálatokba a kieli egyetem klinikai molekuláris biológiai intézetének munkatársait is bevonták, akik 11 egyén csontmintáiból próbálták rekonstruálni a genetikai kapcsolatokat és a fertőző betegségek nyomait. Ben Krause-Kyora professzor, a kutatás vezetője szerint három személy maradványai biztosítottak elegendő adatot a populációgenetikai elemzéshez, közülük pedig egy férfi eredményei különösen figyelemre méltónak bizonyultak.

Az érintett férfit egy csónakban helyezték végső nyugalomra, a sírba pedig számos fa, kerámia és fém tárgyat tettek. Hauke Jöns, a partvidékkutató intézet szakembere kiemelte, hogy a legértékesebb leletek közé tartozik egy égerfatörzsből faragott, gazdagon díszített szék, valamint egy késő római katonai öv. Ezek a presztízstárgyak már a genetikai vizsgálatok előtt is jelezték, hogy az elhunyt kiterjedt és távoli kapcsolatrendszerrel rendelkezett. A modern DNS-elemzés maradéktalanul megerősítette ezt a feltevést, ugyanis a profil alapján a férfi a Duna vidékéről származott. A kutatók úgy vélik, hogy a személy hosszú időt tölthetett Délkelet-Európában vagy a mediterrán térségben, mielőtt az Északi-tenger partján, az Elba és a Weser folyók között letelepedett.

A genetikai vizsgálat legjelentősebb eredménye azonban az azonosított kórokozóhoz kapcsolódik, mivel a férfit egy rendkívül ritka lepratörzs fertőzte meg. Daniel Myburgh, a tanulmány első szerzője rámutatott, hogy a specifikus patogén egy olyan csoporthoz tartozik, amelynek legkorábbi ismert képviselőjét a Kr. e. 4. és 2. század közötti Egyiptomból mutatták ki. Közép- és Észak-Európában korábban még soha nem azonosították ezt a mediterrán eredetű törzset, így ez az első eset, hogy a kórokozó jelenlétét igazolták a régióban.

Almut Nebel professzor hangsúlyozta, hogy a lepra egy krónikus betegség, amelynek látható tünetei gyakran csak hosszú évek múltán jelentkeznek a fertőzötteken. Mivel a férfi csontjain még nem mutatkoztak a kór okozta elváltozások, feltételezhetően a betegség tünetmentes formájában szenvedett, vagy a fertőzés csupán a lágyrészeket érintette a halála idején.

A Kr. u. 5. század az európai történelem egyik legviharosabb, nagyszabású migrációs folyamatokkal terhelt időszaka volt. A Nyugatrómai Birodalom fokozatos felbomlásával párhuzamosan a kontinens politikai és etnikai térképe radikálisan átrajzolódott a népvándorlás eseményei nyomán. A nyugati gótok és vandálok itáliai hadjáratai, Róma kifosztása, valamint a hunok európai térnyerése hatalmas embertömegeket indított útnak.

Ebben az instabil, de rendkívül mobilis környezetben a különböző germán törzsek harcosai gyakran szegődtek el zsoldosként a széteső római hadseregbe vagy más fegyveres formációkba. A határok átjárhatósága nemcsak a katonák és a kereskedők mozgását gyorsította fel, hanem a különböző patogének kontinenseken átívelő terjedését is elősegítette.

A fallwardi férfi élettörténete tökéletesen tükrözi a késő ókori Európa társadalmi és földrajzi átrendeződését a szakemberek értékelése szerint. A kutatók valószínűsítik, hogy az egyén egy római szolgálatban álló zsoldos lehetett, aki a Duna menti limesvidékről vagy a Földközi-tenger térségéből vándorolt északra, esetleg távolsági kereskedőként utazta be a kontinenst.

A római típusú katonai öv és a Duna menti származás erősíti a katonai pálya elméletét, amely a korban gyakori életútnak számított a barbár törzsek fiai körében. Az azonosított lepratörzs egyúttal rávilágít arra, hogy a betegségek terjedése szorosan összefüggött az emberi migrációval és a csapatmozgásokkal.