Végigkísérték a Városliget történetét a gondosan kivitelezett faátültetések

2021. január 20. 15:52

A fákra általában úgy gondolunk, mint az állandóság jelképeire. Olyan hatalmas növényekre, amelyek ott élik le egész életüket, ahol születtek. Pedig, ha a Liget fái mesélni tudnának, kalandos történeteket hallhatnánk utazásaikról. Jó néhány közöttük évtizedekig máshol élt, felnőtt korában ültették át mai helyére. Már József nádor idejében is voltak faátültetések, de a földalatti vasút meghosszabbítása idején is számos fa áttelepítéséről gondoskodtak a kertészeti szakemberek. Hiszen az átültetés – éppúgy, mint az ültetés, a koronaalakító metszés vagy éppen a plombálás – egyike a parkok fenntartása során időről időre felmerülő szakmai feladatoknak. Jelenleg is folynak faátültetések a Városliget térségében, a Liget parkjában és a szomszédos Állatkertben is. Utóbbi az egykori Vidámparktól visszakapott területét alakítja át állat- és növénykertté. A területrendezési munkák keretében eddig félszáz kisebb-nagyobb fát költöztettek új helyre a ma elérhető legkorszerűbb technológiával. Érdemes visszatekinteni a múltba és felidézni, mikor és hogyan költözködtek korábban a városligeti fák. A közterületekre telepített fák élete ugyanis szinte kivétel nélkül költözködéssel kezdődik, amikor a faiskolákban gondozott csemetéket – még szabad gyökérzettel - kiemelik és véglegesnek szánt helyükön elültetik.

Korábban

1817 Az egykori Városerdő közparkká alakítása is azzal vette kezdetét, hogy 1817-ben faiskolát létesítettek a területen, ahol felnevelték a Nebbien Henrik (1779–1841) tervei szerint később szétültetett facsemetéket. A Királyi Szépítő Bizottság vezetője, József nádor (1776–1847) alcsúti és margitszigeti kertészetéből adományozott csemetéket, magvakat a városligeti faiskola megalapításához.

A fák hasznosításáról ebben az időben praktikusan gondolkodtak. József nádor 1830-ban kivágatta a Városligethez vezető fasor összes nyárfáját a rendkívüli hideg tél miatt és az így nyert fűtőanyagot szétosztatta a szegények között. Kárpótlásul a következő évtizedekben rengeteg facsemetét adományozott a Városliget fásítására. A Városligeti fasor újrafásításához például 181 vadgesztenyefát hozatott 1845-ben alcsúti birtokáról.

1939 A nagyobb méretű, idősebb fák átültetésével a 19. században csak egészen különleges esetekben foglalkoztak. Egyrészt nem voltak ehhez megfelelő eszközök. Másrészt a sokféle célra hasznosítható fákat becsülték ugyan, de pótolhatónak tartották őket. Természetes volt az idősebb egyedek kivágása, és helyükre új csemeték ültetése, melyeket azután folyamatosan locsoltak, gondoztak. Ezért is látható csupa fiatal fa a 19. század végi, 20. század eleji képes levelezőlapokon az új épületek körül. A két világháború között azonban már nem volt idegen az értékesebb fák átültetésének gondolata a kertészek körében az igényesen gondozott kertekben, parkokban. Ezek közé tartozott az Állatkert is, melynek akkori főkertésze, Király Lajos az 1930-as években már rendszeresen helyezett át kisebb-nagyobb fákat és cserjéket az állatkerti park területén.

1960 A magyarországi faátültetések az 1960-as években vettek nagyobb lendületet, amikor a fővárosban és vidéken is számos régi lakónegyedet felszámoltak. Az új városrészek és a házgyári építésű lakótelepek parkosításához rengeteg növényre volt szükség, viszonylag gyorsan. Mivel a faiskolák csak szabadgyökerű, fiatal csemetéket forgalmaztak, a Fővárosi Kertészeti Vállalatnál végzett, tudományos igényű kutatások és kísérletek nyomán, az 1960-as évek közepén megkezdődtek az „üzemszerű idősfa telepítések”.

1965 Bercsek Péter okleveles kertészmérnök, aki maga is részt vett a programban, 2013-ban, Átültetett fák a budapesti parkokban címmel közreadott tanulmányában így emlékezett visza az áthelyezett idősebb fák tömeges megjelenésére a főváros parkjaiban: „A főváros zöldterületeit gondozó Fővárosi Kertészeti Vállalat parképítő, parkfenntartó és műszaki részlegeinek együttműködésével az 1960-as, és az 1970-es években, a fővárosi parkokban kb. 2.000 db fát telepítettek új helyükre. A kényszerű mentés lehetőséget teremtett a parkok és az épülő lakótelepek földlabdás fákkal történő kiegészítő fásítására. 500 db átültetett fán végeztünk kísérleteket és megfigyeléseket. Három éven keresztül víz és tápanyag utánpótlás segítette fejlődésüket, amit a hajtásnövekedés mértéke alapján értékeltünk.”

1970 A Városligetben 1970-ben váltak égetően aktuálissá a Fővárosi Kertészeti Vállalat által akkor már rutinszerűen végzett faátültetések. A millenniumi földalatti vasút vonalának a Mexikói útig történő meghosszabbítása 32 idős fát veszélyeztetett a nyomvonal mentén. A 30-70 cm törzsátmérőjű fák előkészítő kezelésére idő hiányában nem volt lehetőség. Ezért ebben az esetben a kertészek által végzett átültetés a Liget más részeire elsősorban a fák megmentését szolgálta.

1970 Bercsek Péter így idézi fel több évtized távlatából a famentő akciót: „Reményt keltő volt a korábbi kísérletek során szerzett tapasztalat, ami egyes fajok nagyfokú regenerációs képességét bizonyította. A nagyméretű hársfák néhány példányát a nyomvonaltól elvontatták. Ezek földlabdája szétomlott és a gondos ápolás ellenére a harmadik évben elhaltak. A juhar és a japánakác fák között volt, amelyik földlabdája fellazult, de radikálisan visszavágott koronával, gondos kezelés mellett megmaradtak és továbbfejlődtek. A mentés eredményesnek tekinthető, mert a 32 átültetett fából 24 tovább élt az új helyén, és mindösze 8 nem bírta ki az áthelyezést.”

1974 A FŐKERT történetének legidősebb fája, amelyet átültettek, a költöztetéskor már körülbelül 60 éves volt. Fajtája: ritkaságnak számító félörökzöld, más néven télizöld tölgy. 1974-ben a FŐKERT Vágány utcai telephelyéről költöztették a Washington emlékmű közelébe. Azért döntöttek áthelyezéséről, mert a Vágány utcában található FŐKERT termesztőtelepet bezárták. A központ innen költözött a mai, Dob utcai irodaházba. A tölgyet a százéves Fővárosi Kertészeti Vállalat alapítását idéző emlékfaként tartották számon, több mint harminc évet élt meg új helyén. Közel százéves volt már, amikor egy évtizeddel ezelőtt kiszáradt.

1984 Kevesen emlékeznek napjainkban arra, hogy az 1960-es években a Városligetben szerették volna felépíteni az új Nemzeti Színházat. 1965-ben tervpályázatot hirdettek, melynek nyomán Hofer Miklóst (1931–2011) bízták meg a tervezéssel. Az egyetemi katedráról szabadságolt Ybl-díjas építész-tanár közel két évtizeden át foglalkozott a színház tervezésével. 1984-re elkészítette a mind újabb elképzeléseknek megfelelő engedélyezési terveket és a kiviteli terv egy részét. Ennek alapján hozzá is fogtak a terep előkészítéséhez. Az építkezés egyik első lépéseként 1984-ben, a Körönd keleti oldaláról áttelepítettek egy idős kőrisfát az egykori Petőfi Csarnok közelébe. A fa költöztetése sikerült, de utóbb feleslegesnek bizonyult, mert a Nemzeti Színház végül nem a Ligetben, hanem a Dunaparton épült fel.

2016 Az Állatkert területén az elmúlt évben átültetett fákat gépi technológiával helyezték át. Méretük, egészségi állapotuk lehetővé tette Európa legnagyobb faátültető gépének használatát. A gép egy-egy fát 3 méter átmérőjű, 6,5 köbméteres földlabdával emelt ki. Elszállította az új helyére és ott a földbe helyezte. Ezt követően megkezdődött az utógondozás, amely folyamatos munkát igényel még több éven keresztül. Néhány korosabb fa esetében, melyek törzsének átmérője a 30-40 cm-t jelentősen meghaladja, a legnagyobb körásó gépek sem elegendők a szükséges földlabda kiemelésére. Ezért az ilyen méretű fáknál különleges, egyedi megoldásokat alkalmaznak. Általában egy évig tart az előkészítés, majd amikor a fa már kellően alkalmazkodott, sor kerülhet az áthelyezésére. Az Állatkert után a következő években a városligeti parkban is sor kerül faátültetésekre. Az előkészítő munkálatok itt is az Opitz GmbH szakmai irányításával folynak. A német cég fennállása alatt több mint egymillió fát ültetett már át Európa-szerte, közel 90 százalékos eredményességgel.

Lovas Dániel teljes cikke, valamint a képek forrásai itt találhatók.