Győzelmes éve hozta el a halált is Bocskai István számára

2020. április 20. 11:54 Múlt-kor

415 éve, 1605. április 20-án választották a szerencsi országgyűlésen Magyarország fejedelmévé Bocskai Istvánt. Az 1604 óta szabadságharcot folytató fejedelmet méltóságában I. Ahmed török szultán is megerősítette.

Korábban

A Kolozsvárott született, azonban Bécsben és Prágában nevelkedett Bocskai a Habsburgok híve volt (még I. Miksa testőrségének is tagja volt), azonban édesapja 1570-ben átpártolt János Zsigmond megválasztott, de meg nem koronázott királyhoz.

Bocskai 1576-ban Erdély lengyel királlyá választott fejedelme, Báthory István szolgálatába szegődött, a törökkel szembeni erdélyi ellenállás egyik vezéralakjává vált.

Bocskai személyesen kötötte meg 1595-ben az erdélyi-Habsburg szövetséget a török ellen II. Rudolf császárral (I. Rudolf magyar király), azonban végül egyedül maradt az ellenséggel szemben.

Erdély egymaga nem rendelkezett elegendő erővel az ellenálláshoz, így a fejedelemség csatatérré vált, a török és a Habsburgok csapatai is pusztították. Bocskait 1602-ben – miután szót emelt Basta tábornok rémuralma ellen – börtönbe vetették, szabadulása után bitokaira vonult vissza. A Habsburgokból kiábrándult hadvezért Bethlen Gábor biztatta a szabadságharc kirobbantására.

Miután levelezésük a császáriak kezére került, akik Bocskai birtokait el akarták kobozni, végül a hajdúk élére állva felkelést robbantott ki. A hajdúkon kívül az elégedetlen jobbágyok, később pedig a városi polgárság és a nemesség nagy része is támogatta küzdelmüket.

Bocskai seregei Erdélyen kívül Kelet-Magyarország nem török kézen lévő területeinek nagy része felett is átvették az irányítást, így az Erdély önállóságáért folytatott harcból szabadságharc kerekedett. E folyamat csúcsának tekinthető Bocskai 1605. február 21-ei erdélyi fejedelemmé, majd április 20-án Magyarország fejedelmévé történt választása.

Népszerű legenda Bocskaival kapcsolatban, hogy az I. Ahmed szultán által felajánlott koronát és magyar királyi címet visszautasította. Az újabb kutatások szerint valójában a fejedelem kérhette a koronát, amelyet el is fogadott, később azonban – a tárgyalási pozícióit javítandó – elkezdte terjeszteni a visszautasításról szóló híresztelést.

A császár és Bocskai is egyaránt a tárgyalások híve maradt, emiatt nem eszkalálódott tovább a konfliktus: az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és az Erdély számára is fontos vallásszabadságot.

Bocskai garanciát kapott arra, hogy fiúági örököse élete idejére Szatmár, Bereg és Ugocsa megyék Erdélyhez kerülnek, Erdély és a Partium pedig ezt követően sem kerülnek újból a császárhoz. További eredménye volt a szabadságharcnak, hogy a hajdúk többsége kikerült a földesúri függésből, és a székelyek is visszakapták korábbi kiváltságaikat.

Még 1606 folyamán fontos szerepe volt Bocskainak abban, hogy a tizenötéves háború véget érjen: ő közvetített a felek között a zsitvatoroki békében.

Győzelmes éve egyúttal a fejedelem halálának éve is volt: bár a mai tudomány szerint a nagybeteg Bocskai 1606. december 29-ei halálát ödéma is okozhatta, ő maga és környezete is mérgezésre gyanakodott: elsősorban korábbi bizalmasát, Káthay Mihályt vádolták, akit a fejedelem halála után felkoncolták.