Szamuely Tibor a keleti fronton több magyar bakát is agyonlőtt, mert nem léptek be a Vörös Hadseregbe

Szamuely Tibor – hiszen róla van szó – másfél hónappal Kun Béláék után, 1919 legelején tért haza Magyarországra. Értelemszerűen nem lehetett jelen a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásánál, ám annak vezetőségébe távolléte ellenére beválasztották. Szamuelyt megelőzte a híre. Több tucat magyar hadifogoly, elsősorban tiszt lemészárlásáról szóltak a mendemondák, akiket azért lövetett halomra, mert nem voltak hajlandóak belépni a Vörös Hadseregbe. Szinte azonnal le is tartóztatták emiatt, ám közvetlen bizonyíték hiányában kénytelenek voltak elengedni. Mindenesetre a legszélsőségesebb bolsevikok között tartották számon, amelyet csak megerősített a Vörös Újságba írt cikkeinek tartalma és militáns hangvétele. Szamuely elkerülte a kommunista vezetők február végi letartóztatását, és a Fehérvári úti rokkantkórházban bujkálva szerkesztette tovább a párt lapját. Itt érte a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésének és a Tanácsköztársaság kikiáltásának a híre.

1919. március 21-e után a Forradalmi Kormányzótanácsban előbb Pogány József hadügyi népbiztos helyetteseként, április elejétől pedig közoktatásügyi népbiztosként kapott szerepet. Emellett tagja lett a budapesti központi munkás- és katonatanács 80-as bizottságának is. Fő feladata a hadsereg szervezése és a toborzás, illetve a hadipropaganda irányítása lett. Április 6-án például nagyszabású toborzóünnepséget tartottak a fővárosban, híres színészek, többek között Fedák Sári részvételével. Még április folyamán előbb (Vágó Bélával együtt) a lakás-, majd a rokkantügyek intézését bízták rá. Nagy vehemenciával vetette bele magát mindkét munkába, ám sikereket csak az utóbbi terén tudott elérni: jelentős mértékben megemelte a hadirokkantak járadékát. (Ebben a szociális érzékenység mellett az is közrejátszhatott, hogy ők adták a kommunisták egyik legfőbb bázisát.)

Ha folynia kell, folyjon!

Április közepén a cseh és a román csapatok támadást indítottak a Tanácsköztársaság ellen. A diktatúra vezetői országszerte nagygyűléseken szólították fel a lakosságot az ország, pontosabban a proletárhaza megvédésére. Szamuely Tibor április 20-án Győrött tartott beszédet, amelyben nem tett különbséget a külső és a belső ellenség között: mindkettő ellen kíméletlen harcot hirdetett.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. tavaszi számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
• Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
• Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
• Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
• A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
• Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
• Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait