270 éve született James Watt, a gőzgép feltalálója

Spekulációk és találgatások: az új technológia hajnala

Ahol a gőz az úr

A jelenből nézve vitán felüli kérdés, hogy - George Stephenson találmánya - a személyszállító gőzmozdony korszakalkotó találmány volt. Neve lassan kétszáz éve kitörölhetetlen a történelem tankönyvekből. Ámde a megjelenést követő egy-két évtized emberei számára ez még nem volt ennyire egyértelmű. A korabeli források jelentős hányada igen bizalmatlan hangvételben ír az újdonságról. Néha egészen meglepő - helyenként talán mulatságos - ellenreakciókat fogalmaztak meg. Három kútfő is bizonyítja, hogy német területeken igen ferde szemmel néztek az immár minden emberi erőforrást nélkülöző, "magától" robogó vastömegre.

Egy 1833-ból származó német lap (a Magdeburgsche Zeitung) jóslatai szerint a vasút tömeges elterjedése elsősorban a mezőgazdaságra lesz káros hatással. Amennyiben ugyanis a gőzerő alkalmazása világviszonylatban győzedelmeskedni fog a lóerő évszázados kihasználtságán, úgy legfontosabb igavonó állatunk gyorsan fölöslegessé válhat. "...és ha a ló kimegy a divatból, mert gőzzel utazunk, a gazda sem termelhet többé" - közölte a témával kapcsolatos félelmeit az újság.
Egy porosz főpostamester - a mindennapi közlekedés állandó résztvevőjeként - a Berlin-Potsdam vasútterv vonatkozásában fogalmazta meg aggodalmát. Ő a menetrendszerinti vasúti forgalom férőhelyeinek kihasználtsága miatt volt szkeptikus. Mint mondta, néha még egy postakocsit sem tud utasokkal feltölteni, mit várnak akkor az illetékesek egy vasúti kocsi esetében?!

Száguldó veszedelem

A legmeghökkentőbb ellenreakciót mindazonáltal a Bajor Felső Orvosi Kollégium 1838-ból származó szakvéleménye közli: "A gyors mozgás elkerülhetetlenül agybetegséget, a delírium furiosum egy különleges fajtáját váltja ki az utazókban", illetve a "száguldó" vonatot csupán csak szemlélődőkben is. "Ha ennek ellenére akadnak utazók, akik dacolni kívánnak e szörnyű veszéllyel, úgy az államnak legalább a nézőket kell megvédenie, különben a sebesen elhaladó gőzkocsi látványától ők is áldozatul esnek e betegségnek." Építő jellegű javaslatot is megfogalmaztak a korabeli egészségügy jeles képviselői: deszkakerítéssel kell övezni a sínpályákat.

Mint ismeretes, a gőzmozdony első példányai 19 km-es óránkénti sebességre voltak képesek.

Történelmi távlatokban gondolkodva a kérdés tehát az volt, megéri -e majd széles körben bevezetni a szállítás eme új formáját és ezzel felváltani a korszak bevett szokásait, vagy alkalmazzák továbbra is a csatornahálózat és a lóerő adta lehetőségeket. A brit Quarterly Review egyik 1825-ös számában a szerkesztőség munkatársai a gőz általi vontatás mellett tették le voksukat, miközben - tárgyilagosságra törekedve - több nézőpontból hasonlították össze a szállítás és közlekedés két különböző módját. A csatorna fenntartása és üzemeltetése - egyebek mellett beleértve a ló etetését és a csatorna medrének kivájását, valamint folyamatos karbantartását - mindenképpen több költséget emészt fel - írta a lap. Ráadásul az azonos célállomásokat összekötő pályaszakaszok vasúthálózat kiépítése esetében rövidebbek, s nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a felszínen futó sínpályához pontosan ott csatlakoztatható egy-egy elágazás, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ez egy kilométereken át húzódó csatornamederre nem igaz, hiszen annak alakítását a talajviszonyok - fagy, szárazság, talajminőség - sokkal inkább meghatározzák.

Láthatjuk, a találgatások mindenekelőtt a biztonság, a gyorsaság és a gazdaságosság kérdései köré csoportosultak. A vitát a történelem alakítói azóta eldöntötték. Győzött a modern technika, a fejlődés korabeli alakítóinak álláspontja.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

1. Akinek minden gondolata a gép körül forog
2. Akiről mértékegységet neveztek el
3. Spekulációk és találgatások: az új technológia hajnala