2020. tavasz: Halálos tudomány

A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit

2020. február 25. 18:06 Múlt-kor

Manapság az emberiség nagy része egyre felelősségtudatosabban igyekszik az állatokkal bánni, nem csupán a gazdasági fenntarthatóság, de az emberiesség jegyében is. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy mindennapjaink egyik fontos fogyasztási cikkét eleve aránylag ritka állatok rendkívül kegyetlen és pazarló vadászata révén állítsák elő, azonban a bálnavadászat fénykorában éppen ez volt a helyzet – az így kinyert anyagok nélkül lehetséges, hogy teljesen más irányt, illetve ütemet vett volna az emberiség technikai fejlődése.

bálnavadászat
Holland bálnavadászok a Spitzbergáknál Abraham Storck 1690-es festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

A mindent beborító olaj

A 19. század második felében Charles Nordhoff amerikai újságíró így írt könyvében fiatalkori tapasztalatairól egy bálnavadász hajón: „Mindent beborít az olaj. Ingeink és nadrágjaink is az utálatos anyagtól csöpögnek. A bőr pórusait is mintha megtöltené. A lábak, kezek, a haj, mind teli vannak vele. A bálnazsír íze – nyersen, forrás közben és égetve – nem szűnik meg, és nincs hely, ahová menekülni lehetne előle.”

A Nordhoff által festett mocskos kép az egész évszázad során jellemezte a bálnavadászok mindennapjait, azonban a rengeteg kellemetlenséget okozó olaj egyben megélhetésük kulcsa volt.

A bálnaolaj iránti kereslet tízezreket vitt a tengerre a 17. és a 20. század között, azonban idővel az olajnál sokkal többről volt szó: a bálnák a korabeli emberi életmódhoz nélkülözhetetlen kellékek valóságos kincsesbányáivá váltak.

Ezen kellékek többsége a finom és elegáns élethez tartozott, amely meglehetősen látványos ellentétben állt a bálnavadászat mindennapi valóságával.

A bálnavadászattal kapcsolatban az idők során számos romantikus toposz kapott szárnyra, amelyek legfőképpen izgalmas kalandként festik le e tevékenységet.

Az igazság azonban az, hogy az állatok elejtésén kívül – amely leginkább kegyetlen és véres folyamat volt – a bálnavadászhajók idejét maga az út, illetve az elejtett állatok zsírjának feldolgozása tette ki.

A bálnaolajat az elejtett állatok zsírjából nyerték ki, legtöbbször már a hajó fedélzetén. Az állatok teteméről lefejtett zsírt nagyméretű réz üstökben főzték.

Az így kapott olaj a 18. és 19. század során legfőképpen az emberiség fényszükségletét táplálta: előbb az otthoni és munkahelyi lámpákat, majd az egyre több ország nagyvárosaiban elterjedő közvilágítást is az óceáni emlősökből kinyert olaj táplálta.

2020. tavasz: Halálos tudomány
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Holland bálnavadászok Jan Mayen szigeténél a 18. században (kép forrása: Wikimedia Commons)A bálnazsír leválasztása a tetemről egy 1889-es könyvillusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons)Bálnafeldolgozó munkások a 20. század elején a kanadai Queen Charlotte-szigeteken (kép forrása: Flickr)„Bombaszigonyos” bálnavadászat egy 1916-ból való brit illusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons)Rozsdásodó egykori bálnavadászhajók a South Georgia-szigeten, Dél-Amerika és az Antarktisz között (kép forrása: Wikimedia Commons)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!