A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
2020. február 25. 18:06 Múlt-kor
Manapság az emberiség nagy része egyre felelősségtudatosabban igyekszik az állatokkal bánni, nem csupán a gazdasági fenntarthatóság, de az emberiesség jegyében is. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy mindennapjaink egyik fontos fogyasztási cikkét eleve aránylag ritka állatok rendkívül kegyetlen és pazarló vadászata révén állítsák elő, azonban a bálnavadászat fénykorában éppen ez volt a helyzet – az így kinyert anyagok nélkül lehetséges, hogy teljesen más irányt, illetve ütemet vett volna az emberiség technikai fejlődése.
Holland bálnavadászok a Spitzbergáknál Abraham Storck 1690-es festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)
Korábban
A mindent beborító olaj
A 19. század második felében Charles Nordhoff amerikai újságíró így írt könyvében fiatalkori tapasztalatairól egy bálnavadász hajón: „Mindent beborít az olaj. Ingeink és nadrágjaink is az utálatos anyagtól csöpögnek. A bőr pórusait is mintha megtöltené. A lábak, kezek, a haj, mind teli vannak vele. A bálnazsír íze – nyersen, forrás közben és égetve – nem szűnik meg, és nincs hely, ahová menekülni lehetne előle.”
A Nordhoff által festett mocskos kép az egész évszázad során jellemezte a bálnavadászok mindennapjait, azonban a rengeteg kellemetlenséget okozó olaj egyben megélhetésük kulcsa volt.
A bálnaolaj iránti kereslet tízezreket vitt a tengerre a 17. és a 20. század között, azonban idővel az olajnál sokkal többről volt szó: a bálnák a korabeli emberi életmódhoz nélkülözhetetlen kellékek valóságos kincsesbányáivá váltak.
Ezen kellékek többsége a finom és elegáns élethez tartozott, amely meglehetősen látványos ellentétben állt a bálnavadászat mindennapi valóságával.
A bálnavadászattal kapcsolatban az idők során számos romantikus toposz kapott szárnyra, amelyek legfőképpen izgalmas kalandként festik le e tevékenységet.
A bálnazsír leválasztása a tetemről egy 1889-es könyvillusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az igazság azonban az, hogy az állatok elejtésén kívül – amely leginkább kegyetlen és véres folyamat volt – a bálnavadászhajók idejét maga az út, illetve az elejtett állatok zsírjának feldolgozása tette ki.
A bálnaolajat az elejtett állatok zsírjából nyerték ki, legtöbbször már a hajó fedélzetén. Az állatok teteméről lefejtett zsírt nagyméretű réz üstökben főzték.
Az így kapott olaj a 18. és 19. század során legfőképpen az emberiség fényszükségletét táplálta: előbb az otthoni és munkahelyi lámpákat, majd az egyre több ország nagyvárosaiban elterjedő közvilágítást is az óceáni emlősökből kinyert olaj táplálta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A halált látta Röntgen felesége a kézfejéről készített híres felvételben 08:37
- Nem csak a gőzgépet, de a gőzfűtést is feltalálta James Watt – méghozzá saját irodájába tegnap
- Nem volt túl sikeres a fedezék mögül használható, görbített csövű német fegyver tegnap
- Különleges jubileumi programmal ünnepli kettős évfordulóját a nagyváradi Szigligeti Színház tegnap
- Elhunyt a gyilkosságért börtönben ülő egykori zenei producerlegenda, Phil Spector tegnap
- Középkori templomegyüttest tártak fel Kína délnyugati részén tegnap
- Akik nem a szépséget kapták a sorstól: hét ronda uralkodó a történelemből tegnap
- Több válságot kívánt egyszerre megoldani a magyar kormány a „svábok” kitelepítésével tegnap
