A fogatlan fáraók földje

Dr. Judith Miller megállapítása ellentmond ugyan a fejlett ókori egyiptomi orvostudományról fennmaradt nézeteknek, amelyek részben a filmeknek és az áltudományos könyveknek is köszönhetőek, ám a bizonyítékok alátámasztják az amerikai kutatót - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A fáraó-múmiák nagy része foghíjas, és szép számmal vannak közöttük teljesen fogatlanok, mint például III. Amenhotep (i.e. 1402-1364). Ő fogfertőzésben szenvedett, ami átterjedt állkapcsára is és végül ebbe halt bele. A predinasztikus korszakban a fogproblémák még ritkák voltak, de az i.e III. évezredtől kezdve a fogszuvasodás előbb az arisztokráciát, majd az étrend általános gazdagodásával a köznépet is elérte. A megtalált papiruszokból az utókor megtudhatta, hogy fogtömésre akkoriban az orvosok núbiai porral kevert mézet használtak; fogfehérítésre pedig az egyiptomiak ugyanazt, amit a mediterrán térség más népei: dörzshatású port, amelyet korallból, vörös akhátból, habkőből és tojáshéjból nyertek, kevertek össze péppé illatos folyadékokkal, vagy lehetőleg gyermektől származó vizelettel.

A protézisek már csak a római korszakban jelentek meg Egyiptomban. Szatírikus költők verseket is írtak róla. Fennmaradt többek között Marcus Valerius Martialis latin költőé, amely szabad fordításban így hangzik: `Taides fogai feketék, Lecaniáé fehérek. Hogy lehet? Az előbbinek saját fogai vannak, az utóbbi úgy vásárolta őket.`

(Múlt-kor/Panoráma)