Legendás középkori forrást találtak meg egy örmény kolostorban
Több mint egy évszázada eltűntnek hitt középkori forrást tártak fel a tizenhetedik századi Tatevi Nagy Remeteség területén. A felfedezés az egykori szerzetesi közösség vízellátó rendszerének fejlettségét bizonyítja, egyúttal egy fontos építészeti emléket adott vissza a Vorotan folyó völgyének.
- Örmény régészek sikeresen azonosították és feltárták a tizenhetedik századi Tatevi Nagy Remeteség régóta keresett középkori forrását.
- A vastag földréteg alatt rejtőző építmény helyét egy tizenkilencedik századi néprajzkutató és egy építész leírásai alapján határozták meg.
- A mérnöki és művészeti szempontból is jelentős víznyerő hely ma már teljesen látogatható az örményországi Szjunik tartományban.
Az Örményország Oktatási, Tudományos, Kulturális és Sportminisztériuma alá tartozó intézet munkatársai a 2026-os szezonban azonosították az építményt. Armen Nalbandjan expedícióvezető csapata célzottan kereste a forrást, amelynek pontos helye évtizedeken át ismeretlen volt, mivel a struktúrát vastag földréteg fedte. A régészek a feltárás során Murad Haszratjan építész korábbi leírásaira támaszkodtak. A munkálatok eredményeként a víznyerő helyet teljes egészében kiszabadították a talaj fogságából, így az jelenleg már a látogatók számára is megközelíthető a Szjunik tartományban fekvő kolostorkomplexumban.
A napvilágra került forrásépítmény a szakemberek értékelése szerint kiemelkedő mérnöki és művészeti értékkel bír. Kialakítása jól példázza a korabeli örmény kőfaragó mesterek szaktudását, amellyel a hegyvidéki terep adottságait a közösség javára fordították. Az építmény létezéséről a tudomány korábban is tudott, Jervand Lalajan tizenkilencedik századi néprajzkutató feljegyzései is említést tettek róla. A pontos topográfiai adatok hiánya és a terület feltöltődése azonban egészen mostanáig megakadályozta a fizikai azonosítást.
A Tatevi Nagy Remeteség a tizenhetedik században épült, és a korszak egyik legfontosabb örmény szellemi központjának számított. A komplexum a korábbi, földrengésben elpusztult vallási épületek lakóinak nyújtott menedéket a folyó kanyonjában.
A feltárt forrás története szorosan összefonódik a kolostor alapításának helyi legendáriumával. A szájhagyomány szerint a vízkilépés csodaként mutatta meg magát egy ott böjtölő szerzetesnek, aki isteni jelet kért arra, hogy a terület alkalmas-e egy új remeteség felépítésére. A földből feltörő vizet a helyiek évszázadokon át szentként tisztelték, és ez biztosította az elzárt közösség vízellátását.
A korai keresztény építészet kutatása szempontjából a vízellátó rendszerek feltérképezése kiemelt jelentőségű. A hegyvidéki kolostorok működése szigorúan függött az állandó vízforrásoktól, amelyeket gyakran épített fogadómedencékkel vettek körbe.
