Négyezer éves emberáldozatok DNS-ét elemezték Kínában
A Kína északi részén található, négyezer éves Simao romvárosából származó ősi DNS-minták átfogó elemzése fényt derített a kelet-ázsiai korai államalakulatok társadalmi szerveződésére és rituális szokásaira. A felfedezés alapjaiban írja át a korabeli emberáldozatokról alkotott eddigi tudományos konszenzust - derül ki a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számából, amelyben a Kínai Tudományos Akadémia kutatói publikálták eredményeiket. A Simao lelőhelyen végzett kutatás bizonyítja, hogy a késő neolitikumban már kiterjedt apai ágú leszármazási rendszerek és hierarchikus társadalmak működtek a térségben.
- Átfogó genetikai elemzés világított rá a Kína északi részén található, négyezer éves Simao romvárosának társadalmi szerkezetére.
- A DNS-minták cáfolták azt a korábbi elméletet, miszerint a helyszínen feltárt tömegsírokban javarészt női áldozatok nyugodtak.
- A korabeli államalakulatban szigorúan apai ágú öröklési rend és hierarchikus társadalmi berendezkedés működött.
A Kínai Tudományos Akadémia Gerinces Őslénytani és Paleoantropológiai Intézetének (IVPP) munkatársa, Fu Csiao-mej professzor által vezetett, tizenhárom éven át tartó kutatás során 169 ősi emberi maradvány sejtmagi DNS-ét elemezték nagy felbontásban. A Senhszi Tartományi Régészeti Akadémia szakembereinek bevonásával zajló vizsgálat kiterjedt Simao területére, valamint a környező és a délebbre fekvő Sanszi régió régészeti lelőhelyeire is.
A genetikai adatok alapján a kutatók akár négy generációra visszamenőleg is képesek voltak rekonstruálni a családfákat. Az eredmények igazolták, hogy a simaoi társadalom szigorúan patrilineáris (apai ági leszármazáson alapuló) és patrilokális volt, ami azt jelenti, hogy a hatalom és a státusz apáról fiúra szállt, a nők pedig jellemzően a férfi partnereik családjához költöztek.
A kutatás egyik legjelentősebb áttörése a Simao keleti kapujánál feltárt tömegsírokhoz kapcsolódik, ahol korábban mintegy nyolcvan emberi koponyát találtak. A késő Sang-kor előtti időszakból ez a legnagyobb ismert emberáldozati leletegyüttes Kínában. A korábbi régészeti feltételezések szerint az áldozatok többsége nő volt, a genetikai elemzés azonban megdöntötte ezt a teóriát: a vizsgált maradványok tízből kilenc esetben férfiakhoz tartoztak.
Ezzel szemben a női áldozatokat az elit temetkezési helyein, például Huangcsengtaj és Hancsiakotan területén azonosították. A területi elkülönülés rávilágít arra, hogy az emberáldozatokat szigorúan szervezett keretek között hajtották végre, és az áldozatok nemét a rituálé célja, valamint a helyszíne határozta meg.
A mintegy négynégyzetkilométeres, kőfalakkal körbevetett Simao a mai Senhszi tartomány északi részén virágzott 4200-3700 évvel ezelőtt. A település funkcionális zónákra osztott szerkezete és a rituális tevékenységek nyomai egy erősen rétegzett, komplex politikai rendszerrel rendelkező civilizációra utalnak.
Ez is érdekelhet
A genomanalízis bizonyította, hogy Simao lakóinak többsége a Lösz-fennsíkon, a Sárga-folyó mentén ezer évvel korábban kialakult neolitikus Jangsao-kultúra helyi népességének leszármazottja volt, ami egy évezredes kulturális és genetikai folytonosságot feltételez. A populáció emellett szoros kapcsolatot ápolt a Taoszi-kultúrával, az északi sztyeppei csoportokkal és a déli rizstermesztő közösségekkel is.
A felfedezés bizonyítja, hogy Simao nem elszigetelten létezett, hanem egy kiterjedt prehistorikus kapcsolati hálózat szerves része volt, és kulcsfontosságú adatokkal szolgál a kelet-ázsiai korai államalakulatok kialakulásának és politikai struktúrájának megértéséhez.
