Skorbut végezhetett Magellán expedíciójának hősével
Juan Sebastián Elcano, a Föld első körülhajózását befejező parancsnok 1526. augusztus 4-én halt meg a Csendes-óceánon, miközben egy újabb flottát vezetett a Fűszer-szigetek felé. A történészek szerint halálát valószínűleg skorbut vagy egy ritka méreganyag által okozott betegség idézhette elő, ám küldetése ennek ellenére fontos mérföldkőnek számított a spanyol tengeri terjeszkedés történetében.
- Juan Sebastián Elcano 1526. augusztus 4-én halt meg a Csendes-óceánon, néhány nappal azután, hogy átvette a Fűszer-szigetek felé tartó spanyol expedíció vezetését.
- A kutatók szerint halálát valószínűleg skorbut vagy a ciguatera nevű, halakhoz köthető méreganyag okozta betegség idézhette elő.
- Az expedíció súlyos veszteségeket szenvedett, de a túlélők 1526 októberében elérték a Fűszer-szigeteket, részben teljesítve a vállalkozás célját.
Az expedíció előzménye a Spanyol Királyság és Portugália között a 15–16. század fordulóján kibontakozó kereskedelmi rivalizálás volt. Bár az 1494-es tordesillasi szerződés felosztotta az Atlanti-óceánon túli érdekszférákat, továbbra is vitatott maradt, hogy a rendkívül jövedelmező Fűszer-szigetek melyik hatalom fennhatósága alá tartoznak, I. Károly spanyol király ezért 1525-ben új expedíciót indított azzal a céllal, hogy tartós spanyol támaszpontot hozzon létre a térségben és biztosítsa a fűszerkereskedelem ellenőrzését.
A hét hajóból és mintegy 450 emberből álló flottát hivatalosan García Jofre de Loaísa vezette, Juan Sebastián Elcanót csupán főhajóssá nevezték ki, mivel ő már sikeresen teljesítette az első földkörüli utat 1522-ben. A vállalkozás azonban már a Magellán-szorosnál súlyos veszteségeket szenvedett: a kitörő viharok szétszórták a hajókat, több egység elsüllyedt vagy eltűnt, a Csendes-óceánon pedig újabb viharok, az élelmiszerhiány és a romló ivóvízkészlet tovább nehezítették az utat.
A megpróbáltatások miatt a legénység körében súlyos betegség ütötte fel a fejét, amely több tucat ember halálát okozta. Elcano 1526. július 26-án már olyan rossz állapotban volt, hogy lediktálta a végrendeletét, amely ritka bepillantást enged magánéletébe: a dokumentum tanúsága szerint jelentős adományokat hagyott szülővárosa egyházi intézményeire, valamint két házasságon kívül született gyermekéről is gondoskodni kívánt.
Amikor 1526. július 30-án Loaísa meghalt, a korábban kiadott titkos királyi utasítás értelmében Elcano vette át az expedíció vezetését, ám alig néhány nappal később, augusztus 4-én ő is életét vesztette. A kutatók máig nem tudják biztosan, mi okozta a halálát, de a legvalószínűbb magyarázatok között továbbra is a skorbut, illetve a ciguatera nevű, zátonyhalak fogyasztásával összefüggő toxin szerepel, amelynek tüneteit Andrés de Urdaneta korabeli beszámolója is felidézi.
Bár az expedíciót hosszú ideig kudarcként értékelték, a történészek ma árnyaltabban látják a vállalkozás jelentőségét. Elcano halála után a flottát Toribio Alonso de Salazar, majd Martín Íñiguez vezette tovább, akinek irányítása alatt a felfedezés vezető hajója 1526. október 29-én elérte a Fűszer-szigeteket. A túlélők ezzel részben teljesítették az expedíció legfontosabb célját, és a vállalkozás a spanyol csendes-óceáni jelenlét egyik meghatározó fejezetévé vált, még akkor is, ha a rendkívüli emberveszteség miatt sokáig háttérbe szorult Magellán és Elcano első földkörüli útjának emléke mögött.
