Az amerikaiak által visszaszolgáltatott arany tette lehetővé a forint bevezetését

Ma 80 esztendeje, 1946. augusztus 1-jén vezették be Magyarországon a hiperinfláció felszámolása érdekében az új fizetőeszközt, a forintot. Az új, értékét megőrizni képes pénz fedezetét a Magyar Nemzeti Bank hazakerült aranykészlete adta: a 29 tonnányi vagyon, amely 2696 darab aranyrúdból és 40 zsák aranyérméből tevődött össze, 1946. augusztus 6-án érkezett vissza Budapestre. Az évforduló alkalmából érdemes felidézni, milyen kalandos úton jutott el a magyar arany a Keleti pályaudvarra, és hogyan született meg belőle egy új ország új pénze.

A forint szó olasz eredetű: a Firenzében vert aranypénz, a fiorino d'oro nevéből származik. Az idők folyamán több fizetőeszközt is neveztek forintnak (ilyen volt például a rajnai vagy rénes forint), és bár felvetődött, hogy az 1946-os új pénz neve máriás vagy tallér legyen, ezt az ötletet végül elvetették.

Aranyforintot először a 14. században Károly Róbert veretett 1325 és 1342 között, ebből a pénzből mára csak kevés maradt fenn. Magyarországon ekkor mintegy 35-féle hazai és külföldi pénz volt forgalomban; az egységes fizetőeszköz megteremtése az egész középkori pénzgazdálkodás egyik alapkérdésének számított. Az 1946-os forint tehát nem előzmény nélküli találmány volt, hanem egy évszázados pénztörténeti hagyomány tudatos folytatása, amely már a nevével is stabilitást akart sugározni.

Az új nemzeti valuta

Legutóbb 1946-ban vált szükségessé új nemzeti valuta megteremtése, mert a pengő a második világháborút követő hiperinfláció áldozatává vált. A havi infláció mértéke megközelítette a 41 900 billió százalékot, az árak pedig 15 óránként duplázódtak. A krízishelyzet 13 hónapon át tartott. Magyarországon az 1946-os válság során mérték a világtörténelem máig legnagyobb hiperinflációját, és ezt a szomorú világrekordot a 2008-as zimbabwei pénzromlás sem tudta megdönteni.

1945 tavaszán még az ezerpengős, őszre pedig már a százezer pengős bankó volt a legnagyobb forgalomban lévő címlet. Hamarosan következett a milpengő, majd a bilpengő, végül az adópengő, amely eleinte csak adófizetésre szolgált, később azonban általános fizetési eszközzé vált. Az árak naponta 1500 százalékkal nőttek, ami azt jelentette, hogy 24 óra alatt a tizenötszörösükre drágultak az áruk. 1946 júniusában a Nemzeti Bank forgalomba hozta a világ legnagyobb névleges értékű papírpénzét, a százmillió bilpengőst. Ezt követte volna egy még nagyobb, egymilliárd bilpengős bankjegy is, de azt már nem vezették be, mert 1946. augusztus 1-jén debütált a forint.

1946 júliusára a kereskedők már nem is akartak semmit eladni az értéktelen pengőért, hiszen mindenki az új forintra várt. Jól mutatja a helyzet súlyosságát, hogy 1946 júniusában egy kiló kenyér ára nem kevesebb mint 5,85 milliárd pengő volt.

Érdemes megjegyezni, hogy a pengő elértéktelenedéséhez a szándékos szovjet pénzrontás is hozzájárult. A Vörös Hadsereg 1944 őszétől beindította a saját bankjegynyomdáit, és közel ötmilliárd úgynevezett vöröspengővel árasztotta el az országot, jelentősen rontva a hivatalos fizetőeszköz értékét.

Az aranyvonatok kalandos útja

Az új forint fedezetéül a Magyar Nemzeti Bank aranytartaléka szolgált, amelynek visszaszerzése önmagában is regénybe illő történet. Valójában nem csupán egy, hanem több aranyvonat indult nyugatra az 1944 és 1945 közötti időszakban. Az MNB különvonata az intézmény aranykészletét szállította; a szerelvény Fertőbozról indult Ausztria felé két részletben, 1945. január 17-én és 23-án. Ezzel párhuzamosan útnak indult a zsidó aranyvonat a deportáltak ékszereit, arany- és ezüsttárgyait szállítva, valamint egy műkincsvonat is, amely múzeumi festményeket és rablott kincseket vitt magával.

Az első aranyvonaton a jegybank csaknem 30 tonna aranya, valuta- és részvényállománya mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank aranykincsét, továbbá közgyűjtemények értékeit (köztük Mátyás király corvináit és a méteretalon platinarúdját) is elszállították. Az értékek mellett a jegybank 230 tisztviselője és családjuk is a vonatokon utazott, így összesen csaknem hétszáz ember hagyta el az országot.

A szerelvények által szállított vagyon végül az amerikaiak kezébe került. Mark Clark, az Ausztriát megszálló amerikai hadsereg főparancsnoka úgy vélte, a kincsek tulajdonosait nem lehet pontosan meghatározni, ezért azok visszaadása sem lehetséges Magyarország számára. A Magyar Nemzeti Bank azonban sikeresen tárgyalta le az amerikaiakkal az aranytartalék visszaszolgáltatását. Jogi érvelésük szerint az arany a bank mint részvénytársaság tulajdona, tehát nem rablott kincs, így a jóvátételi kötelezettség jogalapján sem foglalhatták le. Nagy Ferenc miniszterelnök 1946 júniusában Washingtonban megállapodott az amerikai kormánnyal a jegybank aranykészletének és más értékeknek a visszaadásáról.

Az új pénz bevezetése

Az új pénznemet 1946. augusztus 1-jén a 9000/1946. M. E. rendelet alapján vezették be. Egy forint 400 ezer kvadrillió papírpengőnek felelt meg, az egyes után álló nullák száma ekkorra 29-re nőtt. A forintkibocsátás mértékét egymilliárd forintban határozták meg; 1 forint 0,0757575 gramm aranyat ért. Az addigi szándékolt pénzbőséggel szemben 1946. augusztus 1-jétől tudatos pénzszűkét teremtettek, egy főre vetítve mindössze 40 forint került forgalomba. A régi pénzt nem cserélték be, a rengeteg kidobott papírpengőt pedig egyszerűen az utcán söpörték össze.

A forint bevezetéséhez az államháztartást is stabilizálni kellett. A kommunista Vas Zoltán vezette Gazdasági Főtanács javaslatára a külföldi segélytől eltekintettek, ugyanakkor drasztikusan csökkentették a bérszinteket. A fizetések átlagosan 50 százalékkal estek vissza az 1938-as állapotokhoz viszonyítva. A korábban jól kereső rétegek bérét 60 és 70 százalék közötti mértékben, a munkásokét pedig 30 és 40 százalék közötti arányban fogták vissza.

Kezdetben speciális papír hiányában csak 10 és 100 forintos bankjegyeket hoztak forgalomba ofszetnyomással. 1947-ben jó minőségű finn és francia importpapíron, réznyomással elkezdődött az új 10, 20 és 100 forintosok nyomtatása. A bankjegyforgalom 1946. augusztus 31-én még csak 355,6 millió forintot tett ki.

Nyolc évtized, nyolc névjegy

A forint bankjegyei a nyolc évtized alatt híven tükrözték az ország politikai változásait. 1949-ig a Kossuth-címer, 1957-ig a Rákosi-címer, 1990-ig pedig a Kádár-címer szerepelt rajtuk, amelyek helyére 1990-től az új köztársasági címer került. Az 50 forintos bankjegy 1951-ben, az 500 forintos 1970-ben, az 1000 forintos 1983-ban, az 5000 forintos 1991-ben, a 10 ezer forintos 1997-ben, a 20 ezer forintos pedig 2001-ben került forgalomba.

Egy forintnak száz fillér felel meg, de a fillérérméket 1999-ben kivonták a forgalomból. 2008-ban az egy- és kétforintos érmék is erre a sorsra jutottak. Jelenleg 5, 10, 20, 50, 100 és 200 forintos pénzérmék, illetve 500, 1000, 5000, 10 000 és 20 000 forintos bankjegyek vannak forgalomban. Az MNB 1968 óta rendszeresen bocsát ki forint emlékérméket az ország jelentős történelmi, kulturális és tudományos évfordulói alkalmából. 2026-ban a jegybank az emlékérme-programja keretében több sorozatot is indít, a forint 80. évfordulójáról pedig különleges emlékérmékkel emlékezik meg.

A forint mára konvertibilissé vált, 2008. február 26. óta értéke rugalmas árfolyamrendszerben, szabadon lebeg. A 70. évfordulón Gerhardt Ferenc MNB-alelnök kiemelte, hogy eddig egyik magyar pénzeszköz sem érte meg ezt a kort, de az európai valuták közül is csak kevés. Ma, a 80. évfordulón ez az állítás még inkább igaz, és különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy a forint születésekor az utcán söpörték össze az elődjét.