Ősi lábnyomok derítettek fényt az ember őskori unokatestvérére
Egy 1,43 millió éves kenyai leletegyüttes új megvilágításba helyezi a Paranthropus boisei nevű kihalt emberféle fizikai méreteit és szociális viselkedését. A Kevin Hatala vezette kutatócsoport által elemzett megkövesedett lábnyomok bizonyítják, hogy ezen ősi hominidák a korábban hittnél jóval nagyobbra nőttek, társadalmi szerkezetük pedig a mai főemlősökéhez hasonló összetett csoportdinamikát mutatott.
- A kenyai Turkana-tó partján 1,43 millió éves lábnyomokat azonosítottak, amelyeket a Paranthropus boisei nevű kihalt emberféle nyolc egyede hagyott hátra.
- A nyomok alapján a faj képviselői a korábban feltételezettnél jóval nagyobbak voltak, testmagasságuk elérhette a 183 centimétert is.
- A lelet bizonyítja, hogy ezen hominidák hímjei esetenként nőstények nélkül, csoportokba verődve közlekedtek, ami új megvilágításba helyezi a faj szociális dinamikáját.
A kutatók a feltárás során huszonegy lábnyomot azonosítottak Észak-Kenyában, a Turkana-tó partvidékén, amelyeket a környező vulkáni hamu kormeghatározása alapján 1,43 millió évvel ezelőtt hagytak hátra. A Chatham Egyetem és a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa, Kevin Hatala szerint a nyomokat egy nyolc egyedből álló, iszapos területen haladó csoport tagjai hozták létre.
A lábfej formája és a járásmód egyértelműen a Paranthropus boisei fajhoz köti a leleteket, a méretekből pedig arra következtetnek, hogy azokat felnőtt hímek hagyták maguk után. A hominidák mellett a területen vízilovak és antilopok nyomait is rögzítették, ami egy gazdag őskori tóparti ökoszisztémát jelez.
A lelet legjelentősebb tudományos hozadéka a faj testméreteinek újraértékelése. A Paranthropus boisei anatómiája eddig jórészt csak a koponya- és fogmaradványokból volt ismert. A faj egyedei a hím gorillákhoz hasonlóan koponyatarajjal rendelkeztek, amely a kemény növényi táplálékokhoz alkalmazkodott rendkívül erős rágóizmok tapadását szolgálta. A nyak alatti anatómiáról eddig keveset tudott a tudomány, ám a mostani lábnyomok alapján a hímek magassága elérhette a 183 centimétert, testtömegük pedig a 75 kilogrammot. Ez cáfolja azt a korábbi feltételezést, miszerint a kortárs Homo erectusnál jóval kisebbek lettek volna, bizonyítva, hogy a speciális étrend ellenére is képesek voltak emberszerű testméreteket elérni.
A morfológiai újdonságok mellett a lábnyomok a faj szociális dinamikájába is bepillantást engednek. Kay Behrensmeyer, a Smithsonian Természettudományi Múzeum kurátora rámutatott, hogy a megfigyelt csoport a partvonalra merőlegesen mozgott.
Neil Roach, a Harvard Egyetem evolúcióbiológusa szerint a kizárólag hímekből álló formáció egy úgynevezett agglegénycsapatra utalhat. Ez a modern gorilláknál is megfigyelhető struktúra akkor jön létre, amikor egy domináns hím kisajátítja a párzási jogokat, a kiszorított hímek pedig a nőstényektől távol, önálló csoportokba verődnek a fennmaradás érdekében.
A mintegy 2,3 millió évvel ezelőtt megjelent faj a Paranthropus nemzetség utolsó hominidája volt, és egyben az utolsó olyan emberféle, amely nem tartozott a Homo nemzetségbe. Körülbelül 1,2 millió éve halt ki, vélhetően a klímaváltozás okozta táplálékforrás-csökkenés miatt. A Homo erectus ugyan több húst fogyasztott és gyengébb állkapoccsal rendelkezett, a kutatók szerint a két faj versengése is nagymértékben hozzájárulhatott a Paranthropus boisei eltűnéséhez, hiszen a leletek tanúsága alapján a tóparti környezetben eleinte mindketten hasonló természeti erőforrásokra támaszkodtak.
