Chilei múmiák igazolják, hogy az európaiak hurcolták be a feketehimlőt Amerikába
Az amerikai kontinens első ismert ősi feketehimlő-genomjait azonosította egy nemzetközi kutatócsoport két észak-chilei múmia genetikai vizsgálata során. A dublini Trinity College és a Chilei Egyetem szakembereinek kutatása páratlan molekuláris bizonyítékkal szolgál az európai gyarmatosítók által behurcolt fertőző betegségek pusztításáról. A felfedezés egy eddig ismeretlen vírusvonal azonosításával betölti a kórokozó evolúciós történetének egyik legjelentősebb hiányzó láncszemét.
- A kutatók két, Észak-Chilében talált múmia DNS-éből azonosították az amerikai kontinens első ismert ősi feketehimlő-genomjait.
- Az 1492 és 1631 között élt őslakosok maradványai a kórokozó egy eddig ismeretlen, mára teljesen kihalt fejlődési ágát őrizték meg.
- A felfedezés molekuláris bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az európai gyarmatosítók által behurcolt vírus hogyan terjedt és alkalmazkodott az emberi szervezethez.
A kutatók eredetileg az Észak-Chilében élt őslakosok származását és populációtörténetét vizsgálták a Camarones 9 elnevezésű régészeti lelőhelyen feltárt, természetes módon mumifikálódott maradványokból.
A vizsgálat fókusza akkor változott meg, amikor a szakemberek az ősi baktériumok és vírusok genetikai nyomait kereső speciális szoftverek segítségével elkezdték elemezni a mintákat. Egy felnőtt nő és egy fiatal férfi DNS-ében a feketehimlőt okozó variola vírus töredékeit mutatták ki. A két majdnem azonos genom arra utal, hogy az 1492 és 1631 között élt személyek valószínűleg ugyanazon járvány során, vagy a térségben akkoriban keringő azonos vírustörzs révén fertőződtek meg.
A történelmi feljegyzésekből régóta ismert, hogy az európai felfedezők és gyarmatosítók érkezése az amerikai kontinensre katasztrofális demográfiai következményekkel járt az őslakos népességre nézve. Az írásos források és a gyarmati krónikák beszámoltak a pusztító járványokról, de ezek a dokumentumok sok esetben nem nevezték meg pontosan a kórokozót, és a helyi szintű terjedés nyomon követése is akadályokba ütközött.
Shigeki Nakagome, a tanulmány társszerzője rámutatott, hogy a korabeli feljegyzések pontatlanok lehetnek a regionális sajátosságokat illetően, különösen Chilében, ahonnan a feketehimlőre vonatkozó írásos dokumentumok csak jóval későbbi időszakból maradtak fenn. Ez a molekuláris azonosítás így az első kézzelfogható bizonyítéka a betegség kora újkori jelenlétének az adott dél-amerikai régióban.
A chilei genomok a kórokozó egy korábban ismeretlen, mára teljesen kihalt ágát képviselik, amely a középkori európai törzsek után, de a modern feketehimlő kialakulása előtt ágazott le. A maradványok megőrizték a vírus emberhez való adaptációjának egy köztes szakaszát, amelyben a mutációk fokozatosan kikapcsolták a feleslegessé vált géneket.
A kutatás rávilágított, hogy a vírus mutációs rátája évszázadokon át egyenletes volt, majd az európai gyarmati terjeszkedés idején nagyjából kétszáz évre lelassult. A szakemberek azt feltételezik, hogy az egyre kiterjedtebb globális kapcsolatok kedveztek az emberi szervezethez már jól alkalmazkodott kórokozónak, amelynek evolúciós sebessége csak a vakcinázási kampányok kezdetekor gyorsult fel ismét.
