Megvizsgálják a lengyel püspökök múltját

Egyházi ügynökök Lengyelországban

Lengyelországban II. János Pál halála óta éleződött ki a vita a papságnak a kommunista titkosszolgálattal folytatott együttműködéséről. Az első érintett Konrad Hejmo domonkos rendi atya volt: a vatikáni lengyel zarándokközpontot vezető atya és a titkosszolgálat együttműködéséről a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) rántotta le a leplet.

Azóta egy sor további magas rangú egyházi személyiség lepleződött le mint titkos ügynök. Mivel Lengyelországban csak bizonyos állami tisztségviselőkre nézve kötelező a titkosügynöki szempontból való átvilágítás, a legtöbb pap esetében úgynevezett `vad lusztráció` történt. Ennek során az információk esetenként homályos csatornákon keresztül jutottak el a nyilvánossághoz. Az egyház ellentmondásosan reagált. Míg a püspökök ismételten visszafogottságra, mérsékletre intettek, addig a papok - főként azok, akik kivették a részüket a kommunista diktatúra alatti ellenzéki tevékenységből - sürgették a kollaboráló egyházi személyek titkosszolgálati aktáinak közzétételét.

Wielgus és a többiek bukása keserű pirula a lengyel egyház és a hívek számára elvégre a katolikus egyház évszázadokon át a nemzet, a lengyel értékek és identitás őrzőjeként élt a köztudatban. Lengyelország többszöri felosztása idején, a XVIII. és a XIX. században, majd a II. világháború alatti brutális német megszállás éveiben és a kommunista diktatúra idején is menedék és segítőtárs volt az egyház. Ugyanakkor tisztségviselői nem csak konspiráltak, de kollaboráltak és lavíroztak is. Főleg a felső vezetés igyekezett elkerülni az összeütközést a kommunista rezsimmel, hogy ne veszítse el mozgásterét. Glemp bíborost egykor hevesen bírálta az ellenzék, amiért a szükségállapot éveiben nem foglalt határozottan állást a hatóságokkal szemben. Ma viszont a 77 éves prímást azért kritizálja sok hívő, mert sokáig habozott feltárni az egyház és a titkosszolgálat kapcsolatát.

Wielgus és Glemp

Utóbbi természetszerűleg érdeklődött az egyház iránt, hiszen ennek befolyása mindig nagy volt a lengyelekre. Ezt a befolyást aztán a hatóságok Karol Wojtyla pápává választása (1978) után potenciális fenyegetésként fogták fel. A kommunista titkosszolgálaton belül külön ügyosztály foglalkozott a papok figyelésével, lehallgatásával. A szolgálat fenyegetéssel, zsarolással, megfélemlítéssel, fölívelő karrier ígéretével tudta biztosítani magának egyházi személyek együttműködését. Jan Zaryn egyháztörténész vizsgálatai arról tanúskodnak, hogy 1977-ben az összes pap 15 százaléka szerepelt az állambiztonsági hatóság titkos ügynökeinek jegyzékén. Különösen értékesnek számítottak azok, akik egy-egy püspök baráti köréhez vagy a lublini katolikus egyetem munkatársai közé tartoztak.

Wielgus esete kínosan érinti a Vatikánt is, személy szerint a pápát. XVI. Benedek környezete most azzal érvel, hogy a lengyel főpap eltitkolta az egyházfő elől a múltjával kapcsolatos valós információkat. Hogy Wielgus még szombaton arra kérte a híveket, fogadják jóindulattal a varsói érsek posztján, arra utal, hogy a "vészféket" a Vatikánban húzták meg - mutatott rá a zürichi Tages-Anzeiger. Ez minden tiszteletet megérdemel, ám nem feledteti azt a tényt, hogy Wielgus kinevezése újabb komoly baklövés volt XVI. Benedek részéről a (muzulmánokat sértő) regensburgi beszéd után.

A madridi El Mundo szerint még nem hangzott el az utolsó szó a Wielgus-ügyben. Az egyház ugyanis azt gyanítja, hogy bizonyos személyek bosszút akarnak állni azért a szerepért, amelyet a papok játszottak a kommunizmus megdöntésében. Olyan találgatások is hallhatók, hogy az érsek lemondásának hátterében maga Lech Kaczynski áll. A lengyel államfő ugyanis megszállottan próbálja megtisztítani a közéletet a kommunista rezsim kiszolgálóitól.

(Múlt-kor/MTI)

1. Minden aktát átnéznek
2. Egyházi ügynökök Lengyelországban