2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Homályos Hemingway háborús tevékenysége

2006. október 18. 13:15

Meglehetősen nagy vitát váltott ki Rainer Schmitz német újságíró könyve, a Mi történt Schiller koponyájával, avagy minden, ami nem ismert az irodalomból. A jól dokumentált gyűjtemény ugyanis híres szerzők kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert dolgai nyomába ered.

Az embervadászat után más már nem is érdekes

A normandiai partraszállás után az író haditudósítóként, tiszti rangban csatlakozott az amerikai IV. gyalogos hadosztály 22. ezredéhez. Valójában azonban nemcsak a haditettek leírása volt a feladata, hanem akkor már a CIA elődjének, az OSS-nek dolgozott. Hála tökéletes franciatudásának, de facto ő volt a Párizs melletti Rambouillet kormányzója. A civil lakosság mellett főként a német hadifoglyok kihallgatásával foglalkozott.

Kutatásai során Schmitz rábukkant Hemingway néhány levelére, köztük két olyanra, amelyeket Németországban még sohasem publikáltak. Az egyiket 1949-ben írta Charles Scribner kiadónak. "Egyszer megöltem egy káposzta (Kraut) SS-t, aki szerfölött szemtelen volt. Figyelmeztetésemre, hogy agyonlövöm, ha nem hagy fel szökési kísérleteivel, azt felelte: Te nem fogsz engem megölni, mert félsz ezt megtenni. Degenerált fattyúk fajtájához tartozol. Különben pedig ezzel megsértenéd a genfi konvenciót is. Tévedsz, testvér, mondtam neki és a gyomrát megcélozva háromszor rálőttem. Amikor térdre esett, fejbelőttem. Azt hiszem, az agya a száján és az orrán spriccelt ki" - idézte a Corriere della Sera című olasz napilap.

1950-ben egy másik levélben, amelyet Arthur Mizenernek, a Cornell Egyetem tanárának írt, az író újra visszatért háborús élményeihez. "Pontos számításokat végeztem, 122-t öltem meg. Az egyik olyan korú volt, mint Patrick fiam, 16-17 éves. Biciklin próbált elszökni. A 30-as kaliverű golyó a máját találta el" - írta a levélben.

Schmitz nem tudja, higgyen-e Hemingway-nek, akinek számtalan levele tartalmaz túlzásokat, és szerinte talán ezek a történetek csak az író macsó mivoltából fakadtak. Az is igaz, hogy két levélben foglalt állításait senki sem erősítette meg. Ugyanakkor még csodálói is lehetségesnek tartják, hogy a háború alatt megsértette a genfi konvenciót. Az is biztos, hogy az ölés erős vonzerőt gyakorolt rá, erre több utalás is van.

Még 1933-ban írta Janet Flannernek: "Élveztem a puskával való lövést, és szeretek ölni. Afrika az a hely, ahol ezt meg lehet tenni." Állatokról lehetett szó, amelyeket lelőtt Afrikában egy két hónapig tartó szafarin. De 1936-ban az Esquire-ban megjelent cikkében ezt írta: "Biztos, hogy semmilyen vadászatot nem lehet összehasonlítani az embervadászattal, és aki elég sokáig vadászott felfegyverzett emberekre, utána már semmi más iránt nem érdeklődik."

A két levél ismeretében a vélemények a bennük foglaltak igazságtartalmáról a kétségbevonás és a lehetséges között ingadoznak. Schmitz szerint a választ a világ egyik legnagyobb írója eddig ismeretlen oldalával kapcsolatban további háborús archívumok kutatása adhatja meg.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár