Digitálisan rekonstruálják a Forma Urbis Romae márványtérképét
A Stanfordi Egyetem kutatói fejlett digitális technológiával és háromdimenziós modellezéssel dolgoznak az ókori Róma legpontosabb térképe, a Forma Urbis Romae rekonstrukcióján. A projekt legújabb szakaszában algoritmusok segítségével illesztik össze a mindössze töredékeiben fennmaradt, ezernyolcszáz éves márványtérkép darabjait.
A Stanford Digital Forma Urbis Romae Project keretében dolgozó nemzetközi kutatócsoport célja a páratlan régészeti lelet digitális megmentése és értelmezése. Az 1186 ismert töredék mindegyikéről nagy felbontású fotókat és térbeli modelleket készítettek, majd az adatok alapján mesterséges intelligenciával támogatott algoritmusokat alkalmaznak.
Ezek a szoftverek a márvány erezete, a vésett vonalak, a szélek formája és a falhoz rögzítés nyomai alapján keresnek illeszkedési pontokat a kontextus nélküli darabok között. Az informatikai háttér olyan új topográfiai összefüggéseket is feltárt, amelyeket a hagyományos régészeti módszerekkel eddig lehetetlen volt azonosítani.
A Septimius Severus császár uralkodása alatt, időszámításunk szerint 203 és 211 között készült monumentális térkép eredetileg a Béke Temploma, vagyis a Templum Pacis egyik belső falát borította. Az 1:240-es méretarányú, tizennyolc méter széles és tizenhárom méter magas alkotás a legkisebb részletekig rögzítette a birodalmi főváros szerkezetét. A márványlapokon pontosan kivehetők a templomok, középületek, lakóházak, fürdők alaprajzai, sőt a belső lépcsőházak és a kisebb kereskedelmi egységek is, amelyeket sok esetben azonosító feliratokkal is elláttak.
Ez is érdekelhet
A Forma Urbis Romae eredeti felületének napjainkra mindössze tíz, maximum tizenöt százaléka maradt fenn. A pusztulás elsősorban a középkor számlájára írható, amikor a monumentális római emlékek jelentős részét építőanyagként hasznosították újra, vagy mészégető kemencékben semmisítették meg.
Bár a megmaradt, szétszóródott töredékek puszta létezése is hatalmas érték, a darabok pontos eredeti helyének meghatározása a modern régészet egyik legnagyobb kihívása. A fragmentumok némelyike világosan felismerhető épületeket ábrázol, míg másokon csak azonosíthatatlan falak és vonalak futnak. A folyamatosan finomodó digitális rekonstrukcióknak köszönhetően azonban a kutatók fokozatosan rögzítik az elveszett utcákat és városrészeket, ami alapjaiban formálja újra és teszi teljessé az ókori Róma topográfiájáról alkotott történelmi képet.
