2019. tél: Fagyos téli ütközetek

A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere

2019. november 11. 16:01 MTI

54 éve, 1965. november 11-én deklarálta az apartheid-szerű politikát folytató rhodéziai kormány az ország elszakadását Nagy-Britanniától, miután London azt javasolta, fokozatosan adja át a hatalmat a fekete többség képviselőinek. A Brit Koronát ezt megelőzően csak az amerikai gyarmatok hagyták el hasonló módon 1776-ban.

rhodéziai katonák
A függetlenséget egyoldalúan kihirdető Smith-rezsim haderejében vegyesen szolgáltak fehérek és feketék is (kép forrása: historynet.com)

A Limpopo és a Zambézi folyók közt elterülő, rendkívül gazdag, a matabele törzs lakta vidéket 1889-ben nyilvánította érdekszférájává Nagy-Britannia. A következő években hódította meg a területet a Cecil Rhodes üzletember vezette Brit Dél-Afrikai Társaság, az új gyarmatot megalapítójáról nevezték el Rhodéziának.

Dél-Rhodéziát három évtizeden át lényegében a Társaság vezette, amely csak 1923-ban mondott le - búsás kárpótlás fejében - előjogairól.

A brit kormány ezután a területet egyesíteni akarta Dél-Afrikával, de az itt élő fehér telepesek elutasították a kezdeményezést. Dél-Rhodézia végül széles körű önkormányzattal rendelkező gyarmat lett, bár hivatalosan nem kapta meg a domíniumi státust.

Az alkotmány és a választási rendszer elvben nem volt diszkriminatív, de - mivel a szavazati jogot vagyoni cenzushoz kötötték - a politikai és gazdasági életet a lakosság öt százalékát kitevő fehérek uralták.

Kormányzásuk alatt Dél-Rhodézia gazdaságilag felvirágzott, de a feszültség egyre nőtt, mert semmibe vették a többségi fekete lakosság érdekeit.

A domíniumi státusra törekvő kormány 1953-ban föderációt hozott létre a közvetlenül Londonból irányított Észak-Rhodéziával (a mai Zambiával) és Nyaszafölddel (a mai Malawival).

A "felbonthatatlan" unió alig tíz évig tartott: London nem adta meg a domíniumi státust az új államalakulatnak, és - mivel úgy ítélte meg, hogy a gyarmati rendszer a továbbiakban sem geopolitikailag, sem etnikailag nem tartható fenn - arra ösztönözte a salisburyi kormányt, hogy vonja be a hatalomba a többségi fekete lakosság képviselőit.

A fehér kisebbség erről hallani sem akart, és 1961-ben a függetlenséget megelőlegező alkotmányt fogadott el, amely csak a parlamenti helyek negyedét tartotta fenn a feketéknek.

A következő évben az államszövetség másik két részén a fekete lakosságot képviselő pártok győztek a választásokon, és Nagy-Britannia elismerte ezen államok jogát a függetlenségre.

A föderáció 1963. december 31-ével megszűnt, ekkorra Dél-Rhodéziában már a nyíltan függetlenségpárti, a fehér uralom fenntartását célul tűző pártok kerültek hatalomra.

Miután a britek tudtukra adták: a függetlenséget csak akkor ismerik el, ha a többségben lévő afrikaiakat is bevonják a hatalomba, Ian Smith miniszterelnök úgy döntött, egyoldalúan cselekszik.

Az 1965. november 11-én közzétett proklamáció külsőségeiben az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatra emlékeztetett, de - azzal ellentétben - a fehér lakosság kizárólagos uralmát nyilvánította ki.

Az aktust kísérő beszédében Smith közölte, hogy nem adják meg magukat a "kommunizmusnak", harcolni fognak az igazságért, a civilizációért és a kereszténységért.

A rhodéziai kormány ezzel lényegében fellázadt a Brit Korona ellen, amire 1776, az amerikai gyarmatok függetlenségének kikiáltása óta nem volt példa. Háborúra ugyan nem került sor, de a nemzetközi közösség nem ismerte el Rhodéziát, az ENSZ szankciókat rendelt el ellene, a brit kormánnyal pedig évekig folytak a "tárgyalások a tárgyalásokról".

A hetvenes évek elejétől gerillaháború bontakozott ki az országban, amelyben két fekete felszabadítási szervezet, a Robert Mugabe vezette a ZANU és a Joshua Nkomo irányította ZAPU szállt szembe a fehér uralommal. A harcoknak mintegy 40 ezer ember vált áldozatává.

Smith késleltette az elkerülhetetlen véget. 1978-ban a mérsékelt fekete vezetőkkel megpróbált tető alá hozni egy "belső megoldást", Rhodézia-Zimbabwe - kiegyezési kísérlet nyomán született - új kormányát azonban továbbra sem ismerte el a nemzetközi közösség, és a felszabadító harc is folytatódott.

A végső kiegyezés 1979 végén született meg: a szankciókat feloldották, és az 1980 elején rendezett választásokon már a feketék is voksolhattak.

A győzelmet meggyőző többséggel Robert Mugabe pártja szerezte meg, és 1980. április 17-én megszületett Afrika ötvenedik független állama, a Zimbabwei Köztársaság. Smith ezután Mugabe parlamenti ellenzékeként dolgozott, amíg a fehér kisebbségnek fenntartott parlamenti helyeket 1987-ben el nem törölték.

2019. tél: Fagyos téli ütközetek
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
A rhodéziai hadsereg elit felderítőegysége, a Selous Scouts katonái egy, a gerilláktól zsákmányolt szovjet RPD golyószóróval (kép forrása: flickr.com)Ian Smith találkozása Joshua Nkomóval (kép forrása: Pinterest)Ian Smith (j) aláírja a függetlenséget egyoldalúan kihirdető dokumentumot (UDI), 1965. november 11. (kép forrása: historytoday.com)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!