Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok

Váratlanul heves ellenállás

Amikor a gyarmatosító franciák megpróbálták elfoglalni a nyugat-afrikai Dahomey Királyságot (a mai Benint), súlyos ellenállással találták szemben magukat – többek közt egy rendkívül harcias és magasan képzett nőkből álló egység, a „dahomey-i amazonok” részéről.

Habár a harcos nők – mondhatni „stratégiai megfontolásból” – a király feleségeinek számítottak, valójában egész életüket a harc és az arra való felkészülés tette ki, és fogadalmat is tettek, miszerint soha nem szülnek gyermeket.

A dahomey-i amazonok közt a franciák megérkezésekor az ember kettévágására alkalmas pengét forgató „kaszások” mellett már voltak puskát használó lövészek is. Egy francia katona beszámolója szerint „rendkívül hősiesen harcoltak, mindig a többi csapat előtt”, és „kiemelkedően bátrak voltak, jól képzettek és nagyon fegyelmezettek.”

Évszázadok tapasztalata

A Dahomey Királyság a 17. századtól 1904-ig létezett nagyjából azon a területen, amely ma a Benini Köztársaságé. A monarchia gazdasága főként a gyakori háborúk során szerzett zsákmányra, a rabszolgaságra, illetve az európaiakkal folytatott kereskedelemre épült. Az erősen központosított államnak igen összetett adórendszere volt, továbbá hatalmas hadserege mindennek fenntartásához.

Azonban az európaiak által sokáig meghódítatlan állam talán legegyedibb intézménye a vad női harcosokból álló légiója volt. A helyiek által „mino”, azaz „anyáink”, avagy „ahosi”, azaz „a király feleségei” néven ismert, általában 1000 ős 6000 fő közötti létszámmal bíró egység évszázadokon keresztül védte a Dahomey Királyságot.

Az egység eredetét illetően a kutatók arra jutottak, hogy a Dahomey Királyság korai időszakában a király a „harmadrendű”, azaz a házasélethez nem eléggé szépnek tartott feleségei közül válogatta őket, eleinte személyes testőrségeként. A férfi testőrökkel szemben hűségük a házasság által volt biztosítva, ráadásul éjjel is járőrözhettek a palotában – ahová ilyenkor férfiaknak már hagyományosan tilos volt a belépés.

Míg saját népük védelmezőként tekintett rájuk, a harcosnők valódi fenyegetést jelentettek a terjeszkedő európaiakra, akik „amazonoknak”, illetve „fekete spártaiaknak” is nevezték őket.

1. Váratlanul heves ellenállás
2. A női harcosok élete
3. A vereség után is kitartó hagyomány

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
• A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
• Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs