Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás sétaterén és a szomszédos Köröndön létesítették az első szökőkutakat. Ettől kezdve a forró napokon hűsítő vízpermet szállt a levegőben, szólt a térzene – a nyári estéken benépesültek a sétányok. A népszerű ligeti korzó elmaradhatatlan kellékeivé váltak a zenepavilonok mellett a szökőkutak.
Krúdy Gyula írja egy helyen, hogy„a hóesés kiszakítja az embereket a valóságos időből”. Ezért is használta fel oly gyakran történetei helyszíneként a havas tájakat, utcaképeket. Krúdy írásaiban gyakran feltűnik a téli Városliget is. Persze nemcsak a Városligethez ezernyi szállal kötődő írónak volt kedvelt témája a téli, behavazott park.
Mint minden évben, ezúttal is megérkeztek a ködös reggelek, a didergős, hideg napok. Az őszi levélhullás, a korai sötétedés, majd a beköszöntő tél a Városliget életében fordulópontot jelentett évről évre.
A kutyák a kezdetektől szerves részei voltak a Városliget képének, és ez a későbbiekben is így maradt, akár az egyszerű sétáltatásról, akár a kihalófélben lévő magyar fajták megmentéséről volt szó.
A régi időkben, száz-kétszáz évvel ezelőtt, jóval hidegebbek voltak a telek a Városligetben, mint napjainkban. Csak akkor éledt fel néhány hétre, a tél közepén, amikor beálltak január környékén a nagy hidegek. A tájat ropogós hó borította, szánnal, lóháton kényelmesen lehetett közlekedni.
Az Ethnographiai Tár a mai Néprajzi Múzeum elődje volt. A 19. században az állatkertekben lehetett látni bennszülött afrikaiak és távol-keletiek csoportjait. A magyar kutatók ehelyett távoli tájakra utaztak, és gyarapították a nemzeti néprajzi gyűjteményt.
Ahogy a 19. század utolsó negyedében egyre gondozottabbá, parkjellegűvé vált az egykori Városerdő, és rohamosan növekedett használóinak száma, megoldásra váró kérdésként merült fel a telepített növényzet megvédése, mert gyakori volt a rongálás.
A magyar nyelvű színjátszást a Városligetben meghonosító Feld Zsigmondot népes család vette körül. Mind a négy Feld-gyerek életpályáját meghatározta erős kötődésük a színházi élethez. A városligeti színház vezetését is egyik fia, Feld Mátyás(1876–1953) vette át a Feld-dinasztia alapítójától.
A közízléshez igazított postai lapok dokumentálják, milyen volt megörökítése pillanatában a kiválasztott helyszín. Ahogy telik az idő, megváltozik a látvány, így az eredeti állapotot ábrázoló régi képes levelezőlapok kortörténeti dokumentummá nemesednek. Segítségükkel bepillanthatunk a múltba.
A zene meghatározó szerepet játszott a a Városliget életében. A populáris, szórakoztató zenei produkciók mellett meglepően gyakran hangzottak fel magas művészi színvonalú előadások is a különféle ligeti helyszíneken.
Ki hinné, hogy a szabályos mértani formájú Hősök tere nem tudatos várostervezés eredménye? A területet, melyet ma mindenki Hősök tereként ismerünk, a huszadik század első évtizedeiben szépen gondozott virágágyások és szökőkutak díszítették.
A lovak több mint egy évszázadon át hozzátartoztak a Városliget mindennapi képéhez. Az 1800-as években az emberek valamilyen formában lóval közlekedtek a belváros és a Liget között. A 19. században kibontakozó hazai lósport is ezer szállal kötődik a főváros legnagyobb múltú parkjához.
Családi kirándulóhelyként vált annak idején népszerűvé a pesti Városerdő, a mai Városliget. Archív képek és dokumentumok segítségével kerül bemutatásra a gyermekek jelenléte a Városligetben a 19. század közepétől az 1. világháború – történelmi korszakhatárt jelentő – befejezéséig.
A 19. századi parkok legtöbb látogatót vonzó programja a térzene volt. Többnyire katonazenekarok játszottak, alkalmi helyszíneken, a forgalmas sétautak közelében vagy egy-egy nagyobb, táncra is alkalmas tisztáson. Az állandó helyre épített zenepavilonok először az angol parképítészetben jelentek meg.
A sport szerelmesei sem vonhatták ki magukat a Városliget vonzerejének hatása alól. Számtalan sportág képviselői választották a Ligetet az elmúlt kétszáz évben versenyek, bemutatók, edzések színhelyeként.
150 évvel ezelőtt esténként elcsendesedett a főváros, éjszaka kevesen merészkedtek ki az utcákra, ugyanis sötétben kellett volna botorkálni. Sötétbe burkolódzott a Városliget is, amikor leszállt az este. A korai sötétedés miatt a Liget legtöbb intézménye ősztől tavaszig bezárt.
Az 1896-os Ezredéves Kiállításra közel ötmillióan voltak kíváncsiak. Ekkora látogatósereget nem lehetett volna mozgatni hatékony tömegközlekedési eszköz nélkül. 1896 tavaszára megépítették az Andrássy út alatt húzódó, a belvárost a Városligettel összekötő kéregvasutat.
