Azonosították a legendás lengyel antikommunista ellenálló maradványait

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) genetikai vizsgálatok segítségével azonosította Mieczysław Dziemieszkiewicz, vagyis „Rój” földi maradványait, aki a második világháború után a kommunista hatalom ellen harcoló fegyveres ellenállás egyik ismert parancsnoka volt. Az 1951-ben meggyilkolt férfi maradványait a varsói Powązki temető egyik jelöletlen tömegsírjában találták meg, az azonosításhoz pedig évtizedekkel később elhunyt édesanyja és testvére DNS-ét is felhasználták.

A második világháború 1945-ös befejezése után lengyelek tízezrei folytatták a fegyveres ellenállást a szovjet befolyás alatt létrejött kommunista rendszerrel szemben, akiket később összefoglalóan elátkozott katonáknak (żołnierze wyklęci) nevezett a történelmi emlékezet. Bár az ellenállók többsége 1947-re letette a fegyvert, egyes csoportok még éveken keresztül folytatták a harcot, köztük a „Rój”, vagyis „Raj” fedőnéven tevékenykedő Dziemieszkiewicz egysége is.

Mieczysław Dziemieszkiewicz 1925-ben született, és olyan családból származott, amelynek tagjai részt vettek a második világháború alatti lengyel ellenállásban. Antikommunista meggyőződését tovább erősítette, hogy bátyját, Romant 1945-ben a Vörös Hadsereg katonái ölték meg. Még ugyanabban az évben besorozták a szovjet támogatással létrehozott Lengyel Néphadseregbe, ahonnan megszökött, majd csatlakozott a földalatti fegyveres mozgalomhoz. Előbb a Nemzeti Fegyveres Erők, később a Nemzeti Katonai Egyesülés kötelékében harcolt, amely észak-mazóviai egységének később a parancsnoka lett. Az IPN adatai szerint csoportja mintegy két tucat kommunista állambiztonsági alkalmazottat és több mint húsz, a hatóságokkal együttműködő informátort ölt meg.

A kommunista állambiztonság 1950-ben fokozta a Dziemieszkiewicz egysége elleni hajszát, amelynek során fenyegetésekkel és zsarolással több száz ügynököt és informátort szerveztek be az ellenállók felkutatására. Dziemieszkiewicz tartózkodási helyét végül egy olyan besúgó árulta el, akinek cserébe szülei szabadon bocsátását ígérték. A parancsnokot és társát 1951. április 13-ról 14-re virradó éjszaka a Pułtuskhoz közeli Szyszki faluban kerítették be. A férfit végül a Belső Biztonsági Hadtest katonái, az állambiztonság és a polgári milícia tagjai által végrehajtott rajtaütés során, menekülési kísérlet közben lőtték agyon.

Holttestét előbb Pułtuskba, majd Varsóba vitték, és családtagjainak is megmutatták azonosítás céljából. A kommunista hatóságok azonban nem adták ki a testet: Dziemieszkiewiczet titokban a Powązki temető egyik tömegsírjába helyezték. Az IPN későbbi feltárásai során ezen a területen több mint kétszáz teljes csontváz és több ezer csonttöredék került elő, az egyik maradványegyüttes mellett pedig egy sasszimbólumot és fekete szövetdarabokat találtak. A kutatók szerint ez utóbbi egy olyan fejfedő maradványa lehetett, amely Dziemieszkiewicznek a halála után készült állambiztonsági fényképein is látható volt.

A tárgyi nyom alapján elvégzett genetikai vizsgálat során a csontokból nyert mintákat Dziemieszkiewicz Maków Mazowieckiben eltemetett édesanyjának és nővérének exhumált maradványaiból származó DNS-sel vetették össze, ami megerősítette az azonosítást. Maradványai közvetlenül egy másik ismert antikommunista parancsnok, Zygmunt Szendzielarz, „Łupaszko” sírhelye mellett feküdtek, akinek történelmi megítélése vitatott, mivel egységét litván civilek lemészárlásával is összefüggésbe hozták.

Dziemieszkiewiczet Lech Kaczyński államfő 2007-ben posztumusz a Polonia Restituta Érdemrend csillaggal ékesített parancsnoki keresztjével tüntette ki, 2020-ban pedig a Lengyel Nemzeti Bank emlékérmén is megjelent az arcképe. Az azonosítás egyúttal a háború utáni lengyel ellenállás feltárásának jelentőségére is ráirányítja a figyelmet, amelynek utolsó fegyveres tagja, Józef Franczak csak 1963-ban, tizennyolc évvel a második világháború befejezése után vesztette életét.