Azonosíthatták a Jeruzsálemet elpusztító római légió táborát
Az 1970-es években feltárt falak és egy utcarészlet alapján azonosíthatták a Jeruzsálemet Kr. u. 70-ben elpusztító Legio X Fretensis táborának helyét. A Shimon Gibson, az Észak-karolinai Egyetem régésze által a Journal of Roman Archaeology folyóiratban közzétett, korábban publikálatlan archív adatok egy több mint 8 hektáros bázis körvonalait rajzolják ki az Óváros nyugati fala mentén.
- Shimon Gibson amerikai régész az 1970-es évek ásatási dokumentációját elemezte újra.
- A falmaradványok egy 8,12 hektáros, 285 méteres oldalhosszú katonai táborra utalnak.
- A bázison egykor mintegy 1800 és 2200 közötti római katona állomásozhatott.
Gibson nem új ásatásra, hanem Magen Broshi izraeli régész 1975 és 1978 közötti feltárásainak archív anyagára támaszkodott. A holt-tengeri tekercsek első kurátora a Citadellától délre 2 maradványcsoportot tárt fel, amelyeket 1995 óta dolgoz fel Gibson.
Az egyik lelet egy közel 38 méter hosszú, lejtős utca, amelyet a Kr. u. 70-ben lebontott falak újrahasznosított kváderkövei szegélyeztek, és 1. századi kerámiák zártak le. Mintegy 35 méterrel délebbre 2, sarkot alkotó fal került elő egy Kr. u. 70-ben lerombolt bástya romjain, mögöttük pedig egy 9 keresztre feszítési szöget és csontokat rejtő ároksír. A talált kora római kerámiatípusok Kr. u. 130-ig maradtak használatban, így a tábor első 6 évtizedére utalnak.

A kutató Broshi falsarkát a tábor délnyugati, a Citadella egyik fennmaradt bástyáját, feltehetően a Hippikosz-tornyot pedig az északnyugati pontként azonosította. A 285 méteres nyugati oldal négyzetes alaprajzzal 8,12 hektáros területet ad ki, a keleti határ pedig Cafrir Jórám korábbi javaslata szerint a bizánci főutca feletti sziklaperemig nyúlhatott. Mivel a Megiddó melletti Legio tábora 16 hektáros, a segédcsapat-erődök pedig 2 és 4 hektár közöttiek voltak, Gibson szerint itt az 5000 fős légió helyett 1800 és 2200 fős különítmény állomásozott. A falakon belül Nagy Heródes palotája állt, a vizet a Betlehem felől érkező vezeték biztosította, míg a Sion-hegyen kereskedők és kézművesek polgári települése alakult ki.
A maradványok hiányát Gibson a római hadsereg szokásával magyarázza: a csapatok távozáskor elbontották a tábort, a fát elvitték, a többit felégették. A légió a 3. század végén, Diocletianus idején költözött át a Vörös-tenger melletti Ailába (a mai Akaba), amire a falon kívülre dobott, légiós bélyegű cserepek is utalnak.
A Kr. u. 333-as bordeaux-i zarándok leírása a Sion-hegyi falról és Dávid állítólagos palotájáról az elhagyott tábor déli falát és főhadiszállását rögzíthette. Gibson elismeri, hogy a négyzetes forma feltételezés, és Dominique-Marie Cabaret történész más déli határvonalat javasol. A vita lezárásához a tábor belsejében kellene ásni, ami a sűrűn beépített Óváros alatt ma nem lehetséges.
Ez is érdekelhet
A tábor története az első zsidó háborúhoz (Kr. u. 66 és 73 között) kötődik. Miután Titus Kr. u. 70-ben elfoglalta Jeruzsálemet és lerombolta a második templomot, Josephus Flavius (A zsidó háború) szerint elrendelte a város teljes elpusztítását. Csupán Nagy Heródes palotájának 3 tornyát (Phaszaélosz, Hippikosz és Mariammé) és a nyugati fal egy részét hagyta állva a helyőrség számára. A Legio X Fretensis részt vett Maszada Kr. u. 72 és 73 közötti bevételében, majd 2 évszázadon át biztosította a római uralmat Júdeában.
A környék a 2. században átalakult, amikor Hadrianus császár Kr. u. 130 körül megalapította Aelia Capitolina kolóniáját. A légió 200 éves jelenléte ellenére a tábor helyét évtizedek óta vitatják; Jon Seligman korábban az egész lerombolt várost vagy a maradványok hiányát vetette fel. A kivonulás után a terület 1 évszázadon át üresen állt, majd a 4. század végétől templomok épültek rajta. Gibson elemzése nem zárja le a vitát, de régészetileg vizsgálható keretet ad a római Jeruzsálem katonai topográfiájához.
