Ókori vízvezeték háromszáz méteres szakaszát tárták fel Jeruzsálemben
A jeruzsálemi Templom-hegy ókori vízellátását biztosító, Hasmoneus-kori Alsó-vízvezeték egy jó állapotban fennmaradt, háromszáz méter hosszú szakaszát tárták fel a régészek. Az Izraeli Régészeti Hatóság vasárnapi tájékoztatása alapján a felfedezést egy új lakónegyed építését megelőző leletmentés során tették a Ramat Rahel kibuc közelében. Az ókori mérnöki alkotás több mint huszonegy kilométeren keresztül, mindössze kilométerenként egy méteres lejtéssel továbbította a forrásvizet a történelmi zsidó állam vallási központjába.
- A jeruzsálemi Templom-hegy ókori vízellátását biztosító, Hasmoneus-kori Alsó-vízvezeték egy háromszáz méteres szakaszát azonosították a régészek Ramat Rahel kibuc közelében.
- Az Izraeli Régészeti Hatóság feltárása a huszonegy kilométer hosszú infrastruktúra több építési fázisát is dokumentálta, köztük a későbbi oszmán kori átalakításokat.
- A gravitációs elven működő, egyedülálló ókori mérnöki teljesítményt nyújtó vezetéket a tervek szerint a jövőben integrálják egy újonnan épülő jeruzsálemi lakónegyedbe.
Binjamin Storchan és Gil Freid, a feltárás vezetői beszámolójukban kifejtették, hogy a létesítmény a Gus Ecion régió forrásaiból, a Salamon-medencéken keresztül szállította a vizet a Templom-hegyre. A rendszer megalkotói nagy pontossággal használták ki a domborzati viszonyokat, így a víz kizárólag a gravitáció hatására áramlott a sziklás, hegyvidéki terepen. A hálózat mentén több karbantartási pontot is kialakítottak, amelyek lehetővé tették az esetleges eltömődések megszüntetését és a csatorna rendszeres tisztítását.
A Kr. e. 2. században függetlenné váló Hasmoneus-királyság idején Jeruzsálem jelentős demográfiai és urbanisztikai fejlődésen ment keresztül. Amihaj Elijahu örökségvédelmi miniszter rámutatott, hogy a vezeték megépítése előrelátó döntés volt, amely lehetővé tette a főváros befogadóképességének növelését a zarándokok és a lakosság számára. A Templom-hegy rituális és gyakorlati vízigénye a korszakban kiemelkedő volt, az ellátást pedig a helyi ciszternák már nem tudták kielégíteni, ami megkövetelte a távolabbi források bevonását.
A most feltárt szakasz érdekessége, hogy a vízrendszer történetének több korszakát is megőrizte, bizonyítva az egészen a 20. század elejéig tartó használatát. Eredetileg a víz egy épített és vakolt csatornában folyt, mintegy ötszáz évvel ezelőtt, az oszmán uralom idején azonban az eredeti nyomvonalba kerámiacsöveket fektettek.
A külső falat ekkor újra vakolták, és a még nedves kötőanyagba apró kavicsokat nyomtak, létrehozva a vezeték jellegzetes felületképzését. A módosítások jól tükrözik a város vízellátásának fenntartására irányuló, korszakokon átívelő mérnöki munkát.
Amit Reem, az Izraeli Régészeti Hatóság jeruzsálemi körzetvezetője technológiai mérföldkőnek nevezte az ókori létesítményt, hangsúlyozva, hogy egy ilyen precíz rendszer megalkotása még a modern eszközökkel is kiterjedt tervezést igényelne.
Ez is érdekelhet
Az Izraeli Földhivatal és a régészeti hatóság közös tervei szerint az építményt nem temetik vissza, hanem konzerválják, és a fejlesztés alatt álló új városrész bejáratánál fogják bemutatni a nagyközönségnek. Jehuda Elijahu, a földhivatal megbízott igazgatója kifejtette, a történelmi örökség és a modern városfejlesztés integrációja közvetlen kapcsolatot teremt az ókori múlt és a jelenkor lakossága között.
Az Izraeli Régészeti Hatóság távlati célja egy összefüggő régészeti park létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy a látogatók a történelmi Alsó-vízvezeték nyomvonalát követve sétáljanak el Jeruzsálem déli peremétől az Óvárosig. A kezdeményezés jelenleg a tervezési szakaszban van. A leletmentés tudományos eredményeit a szakemberek a Jeruzsálem és régiója régészetének új tanulmányai című, tizenkilencedik alkalommal megrendezett konferencián mutatják be a szélesebb szakmai közönségnek.
