A Golgotára vezetett a jeruzsálemi Szent Sír-templom alatt talált római út

Egy ókori, kővel burkolt út és egy kert maradványait azonosították a római Sapienza Egyetem régészei a jeruzsálemi Szent Sír-templom padlózata alatt végzett ásatások során. A Kr. u. 1. századra datált, lépcsőfokkal ellátott útszakasz a feltételezések szerint a nyilvános kivégzések helyszíne, a Golgota felé vezető eredeti útvonal része lehetett.

A Francesca Romana Stasolla vezetésével zajló ásatások során egy széles, sekély lépcsőfokkal és nagyobb szegélykövekkel kialakított kövezett utat tártak fel a templom keresztes kori járdája alatt. A megközelítőleg 3-szor 3,6 méteres egybefüggő szakaszon megmaradt építmény eredeti szélei már nem azonosíthatók, de a domborzati viszonyok és az út íve alapján a szerkezet délnyugati irányba emelkedett.

A kutatócsoport vezetője szerint az útszakasz egy olyan külvárosi útvonal része lehetett, amely a Golgota, más néven a Kálvária magaslata felé vezetett. A régészek kizárták azt a lehetőséget, hogy a burkolat csupán egy kisebb temetői ösvény lett volna, mivel a kialakítása és a méretei komolyabb forgalom lebonyolítására utalnak. A lépcsőfok jelenléte miatt az építményt az építőanyagokat szállító római szekerek sem használhatták, így az elsősorban gyalogos közlekedésre szolgált.

A római kori kivégzések minden esetben nyilvános események voltak, amelyekhez megfelelő megközelítési útvonalakra volt szükség a nézőközönség számára. A tömeg jelenléte a birodalmi elrettentés és az elítéltek megalázásának szerves részét képezte, ami indokolja egy szélesebb gyalogos út kiépítését a vesztőhely felé.

A régészek az út mellett olyan növényi maradványokat is azonosítottak, amelyek bizonyítják, hogy a terület egy részén a Kr. u. 1. században kerteket műveltek. Ez a felfedezés egybevág a jánosi evangélium leírásával, amely szerint a keresztre feszítés helyszínének közelében egy kert és egy új sírkamra feküdt. A kutatók megállapították, hogy az út már használatban volt Hadrianus császár Kr. u. 2. századi városrendezési munkálatai előtt, így létezhetett a mintegy Kr. u. 33-ra tett jézusi keresztre feszítés idején is.

A szakemberek a szentély alatt egy újrahasznosított márványból készült, mintegy 6 méter átmérőjű kör alakú alapzatot is felszínre hoztak. A kutatók jelenleg a kőlapokat összetartó habarcs laboratóriumi elemzését végzik, hogy pontosan meghatározzák az építmény keletkezésének és későbbi átalakításainak kronológiáját.

A leletek alapján az építmény ezen része feltehetően már nem I. Konstantin császár eredeti, 4. századi építkezéséhez, hanem egy későbbi átépítési fázishoz tartozik. A feltárt útszakaszt éppen a 4. századi nagyszabású bazilikaépítés során hagyták fel végleg, amikor a területet egyetlen hatalmas szakrális komplexummá alakították. A régészeti projekt 2019 és 2025 között zajlott, a legintenzívebb feltárási munkálatokat pedig 2022 májusától végezték a szentély területén.

A római kori Jeruzsálem topográfiája jelentős átalakulásokon ment keresztül az első évszázadok során. A Kr. u. 1. század elején a városfalakon kívül eső kőbányák és sziklasírok területe a zsidó háborút követően fokozatosan beépült, majd Hadrianus császár a Kr. u. 130-as években Aelia Capitolina néven római kolóniává alakította a várost. A történelmi források szerint a korábbi Golgota és a sziklasírok helyén a rómaiak egy Venus-szentélyt emeltek, amely évszázadokra elfedte a korai keresztények által tisztelt helyszíneket. A hagyomány szerint a helyi keresztény közösség szájhagyomány útján mégis megőrizte a sír pontos helyzetét, ami lehetővé tette annak későbbi azonosítását és feltárását.

A kereszténység 4. századi térnyerése után I. Konstantin császár parancsára a pogány templomokat elbontották, a sziklába vájt sírkamrát pedig kiszabadították a kőzetből. A Kr. u. 335-ben felszentelt Szent Sír-templom a keresztény világ legfontosabb zarándokhelyévé vált, magába foglalva a Golgota szikláját és a feltételezett jézusi sírt. Bár a zarándokok már az ókorban is tömegesen keresték fel a szent helyeket, a napjainkban ismert Via Dolorosa, azaz a szenvedés útja csupán a középkorban, a keresztes hadjáratok idején nyerte el rögzített útvonalát. A modern régészeti kutatások, mint a Sapienza Egyetem projektje, éppen a későbbi évszázadok ráépülései alatt megbúvó első századi valóságot igyekszenek feltárni a szigorúan ellenőrzött vallási helyszínen.