Az Odüsszeia feledést hozó kábítószerét azonosították egy núbiai amforában

2026. november 20.-Múlt-kor

A Yale Egyetem kutatói bor, ópium, valamint több gyógyhatású és pszichoaktív növény kémiai nyomait mutatták ki egy 2000 éves núbiai amforában. A szokatlan méretű és megfúrt nyakú kerámiaedény tartalma az ókori gyógyászati és rituális főzetek összetételéről nyújt új adatokat.

Összefoglaló
  • A Yale Egyetem szakemberei egy 2000 éves núbiai kerámiaedény szerves maradványait vizsgálták meg.
  • Az 1960-as években, Arminna településen feltárt amforában bor, ópium és mérgező növények nyomait azonosították.
  • A főzet ókori gyógyászati vagy rituális célokat szolgálhatott a dél-egyiptomi térségben.
Fotó: Yale/Allie Barton

A kétfülű amforát az 1960-as évek elején tárták fel a dél-egyiptomi Arminna egyik sírjában, majd a Yale Peabody Múzeum gyűjteményébe került. Az edényre Andrew Koh, a múzeum kutatója és a Yale Ókori Farmakológiai Programjának (YAPP) vezetője figyelt fel. Mérete nagyobb a parfümök vagy ópium tárolására használt tégelyekénél, de túl kicsi ahhoz, hogy gazdaságosan szállítsanak benne hagyományos bort. Emellett a nyakába egy kis, kerek lyukat fúrtak. Koh szerint ez rituális megsemmisítés nyoma lehetett, amellyel az edény szellemi erejét semlegesítették, de gyakorlati célt is szolgálhatott.

A kutatók speciális módszerekkel elemezték az amfora alján megmaradt szerves lerakódásokat. A vizsgálat bor, ópium és feltehetően több tucat további növény, köztük a mérgező és hallucinogén nadragulya és beléndek nyomait mutatta ki. Koh értékelése szerint a bor itt oldószerként szolgált a többi összetevő számára. Bár a pontos összetételhez további vizsgálatok kellenek, a kémiai profil az ókori gyógyászatban használt tériákára vagy a Homérosz Odüsszeiájában említett, feledést hozó nepenthészre emlékeztet.

A kutatás egy szélesebb program része, amely múzeumi gyűjtemények ókori edényeit vizsgálja. A YAPP munkatársai tavaly a Yale Babiloni Gyűjteményének egyik egyiptomi alabástromvázájában is azonosították az ópium nyomait. Koh emellett a bostoni Szépművészeti Múzeum hasonló, Egyiptomból származó edényeiben is talált növényi maradványokat, köztük a pszichoaktív hatású egyiptomi kék lótusz lehetséges nyomait. A vizsgálatok támogatására az egyetem botanikus kertjével együttműködve már élő kék lótuszt is termesztenek.

Az amfora William Kelly Simpson egyiptológus 1961 és 1963 közötti ásatásairól származik, amelyeket a Yale és a Pennsylvaniai Egyetem közös expedíciói keretében vezetett Arminna és Toska területén, Asszuántól mintegy 160 kilométerre délre. A feltárások az ENSZ nemzetközi műemlékmentő kampányához kapcsolódtak az asszuáni nagy gát építése előtt, mielőtt a Nasszer-tó vize elárasztotta volna a térséget. Simpson nemcsak az uralkodói leleteket, hanem a különböző társadalmi rétegek mindennapi tárgyait is összegyűjtötte. Sarah Clunis, a múzeum antropológiai gyűjteményének vezetője szerint ezeknek a tárgyaknak a hozzáférhetősége kulcsfontosságú az ókori gyógymódok és szertartások megismeréséhez.

A mai Dél-Egyiptom és Észak-Szudán területén fekvő Núbia évezredeken át szoros kulturális és politikai kapcsolatban állt az ókori Egyiptommal. Simpson feltárásai a bronzkori temetőktől a Kr. e. 14. században, Tutanhamon idején élt Heka-Nefer herceg sírján át egészen a Kr. u. 4. század közepéig fennálló Kusita Királyság késői korszakáig dokumentálták a térség történetét. A 2000 éves arminnai amfora abban az időszakban készült, amikor a görög-római világ kereskedelmi és orvosi hagyományai találkoztak az egyiptomi és núbiai rituális gyakorlattal.