Az ókori Britannia házi kedvence lehetett a kétezer éves kutya
Egy közel kétezer éves, apró termetű kutya szinte teljes csontvázára bukkantak régészek az angliai Lincolnshire megyében. A különleges lelet a kutatók szerint az egyik legkorábbi bizonyítéka lehet annak, hogy Britanniában már a római hódítás idején is tartottak kutyákat pusztán kedvtelésből, nem pedig vadászatra, terelésre vagy őrzésre.
- Egy 5–8 hónapos kutyakölyök közel kétezer éves csontvázát találták meg Angliában.
- Az apró termetű állatot feltehetően házi kedvencként tartották.
- A lelet a késő vaskori és a római kori Britannia állattartásáról árulkodik.
A maradványokat a Wessex Archaeology szakemberei tárták fel a Partney falu közelében fekvő mezőgazdasági területen, a Nagy-Britanniát Dániával összekötő Viking Link elektromos vezeték építését megelőző ásatások során. A radiokarbonos kormeghatározás alapján az állat a késő vaskor és a korai római uralom átmeneti időszakában élt, vagyis nagyjából akkor, amikor a rómaiak megkezdték Britannia meghódítását Kr. u. 43-ban.
A csontváz egy mindössze 5–8 hónapos kölyökkutyához tartozott. A vékony, törékeny csontok és a koponya jellegzetes alakja alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az állat felnőttként is legfeljebb 20 centiméteres marmagasságot érhetett volna el. Mérete a mai máltai selyemkutyáéhoz vagy törpespiccéhez lehetett hasonló, bár pontos fajtája nem azonosítható.
Lorrain Higbee, a Wessex Archaeology állatcsontleletekkel foglalkozó szakértője szerint a kutya testfelépítése jelentősen eltért a korabeli Britanniában elterjedt, munkavégzésre használt ebekétől. Apró mérete és finom csontozata miatt aligha lett volna alkalmas vadászatra vagy őrzésre, és valószínűleg emberi gondoskodás nélkül sem maradhatott volna életben.
Ez is érdekelhet
A római világban már jól ismerték a kedvtelésből tartott kistestű kutyákat, amelyekről írott források és képzőművészeti ábrázolások is tanúskodnak. A lincolnshire-i felfedezés azonban azért különösen figyelemre méltó, mert az állat nem egy előkelő villából vagy városi lakóházból, hanem szerény vidéki, mezőgazdasági környezetből került elő.
A lelet így arra utalhat, hogy a kutyákhoz fűződő érzelmi kapcsolat már kétezer évvel ezelőtt sem kizárólag a gazdagabb társadalmi rétegek kiváltsága volt, és egyes négylábúaknak már akkor is elsősorban házi kedvencként jutott hely az emberek életében.
