Törökországban azonosították a világ legősibb házikutyájának maradványait

Egy dél-törökországi sziklamenedékben azonosították a világ eddig ismert legősibb, mintegy 15 800 éves házikutyájának maradványait, amely ötezer évvel korábbi az eddig genetikailag igazolt legősibb leleteknél – derül ki a Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számából, amelyben Anders Bergström és William Marsh vezetésével publikálták eredményeiket a kutatók.

Anders Bergström, az angliai Kelet-Angliai Egyetem genetikusa, valamint William Marsh, a londoni Francis Crick Intézet kutatója két átfogó tanulmányban összesen 216, a 46 ezer és 2 ezer évvel ezelőtti időszakból származó ősi kutya- és farkasmaradványt vizsgált meg DNS-elemzéssel Európa-szerte és Törökországban.

A kiterjedt kutatás során 46 házikutyát és 95 farkast azonosítottak. Mivel a háziasítás korai szakaszában a csontvázak anatómiája alig tért el, a szétválasztásukhoz elengedhetetlen volt a legújabb genetikai módszerek alkalmazása. A vizsgálatok alapján a törökországi Pınarbaşı sziklamenedékben talált példány 15 800 éves korával a legősibb bizonyított házikutya, de egy svájci lelőhelyről (Kesslerloch-barlang) is kimutattak egy 14 200 éves egyedet. A DNS-adatok arra utalnak, hogy a kutyák és a farkasok populációja az utolsó jégkorszak előtt, mintegy 24 ezer évvel ezelőtt különvált egymástól.

A leletek rávilágítanak arra, hogy a kutyák már a mezőgazdaság megjelenése előtt évezredekkel a vadászó-gyűjtögető emberi közösségek szerves részét képezték. Pınarbaşınál a kutyákat az emberek mellé temették, a csontok izotópos vizsgálata alapján pedig halban gazdag étrenden tartották őket.

Hasonlóan szoros kapcsolatra utalnak az angliai Gough-barlangból származó, 14-15 ezer éves maradványok is, ahol a kutyacsontokon olyan posztumusz beavatkozások nyomait fedezték fel, amelyek a korabeli emberi temetkezési és rituális szokásokhoz hasonlatosak. A most azonosított ősi ebek genetikailag közelebb állnak a mai európai és közel-keleti fajtákhoz – például a boxerekhez és a szalukikhoz –, mint a sarkvidéki szánhúzó kutyákhoz, küllemükben azonban még nagymértékben hasonlítottak vad ősükre.

A legelső háziasított állatfaj

A szürke farkas egy mára kihalt, ősi populációjából származó kutya volt az emberiség történetének legelső háziasított állata, amelynek domesztikációja évezredekkel megelőzte a haszonállatokét (juh, kecske, szarvasmarha) és a macskákét. Bár a pontos helyszín és az eredeti okok még mindig tudományos viták tárgyát képezik, a most publikált eredmények alapvetően pontosítják a korai domesztikáció kronológiáját.

A Pınarbaşı-lelet ötezer évvel korábbra tolja ki a genetikailag igazolt kutyák megjelenését, bizonyítva, hogy a jégkorszak végén a kutya már nemcsak elszigetelt jelenség, hanem Nyugat-Eurázsia-szerte elterjedt, megbecsült társa volt az embernek. A modern kutatások rámutatnak, hogy bár a korai kutyáknak nem feltétlenül volt mindig szigorúan meghatározott "munkakörük", a puszta társaság nyújtása mellett nagy valószínűséggel vadászkutyaként, illetve a jégkorszaki táborhelyek biológiai "riasztórendszereként", őrkutyaként is funkcionáltak, jelentősen elősegítve a vadászó-gyűjtögető társadalmak fennmaradását és a későbbi, komplexebb társadalmak kialakulását.