Az eddig hittnél is változatosabbak voltak az inka kivégzések
Modern törvényszéki orvostani módszerekkel vizsgálták újra három inka emberáldozat földi maradványait, a friss eredmények pedig alapvetően cáfolják a haláluk körülményeiről szóló korábbi tudományos elméleteket. A chilei lelőhelyeken feltárt, a capacocha rituálé során feláldozott gyermekek és fiatalok nagy felbontású CT-vizsgálata, valamint kémiai elemzése bizonyítja, hogy az inka birodalomban a rituális gyilkosságok mechanizmusai sokkal változatosabbak voltak az eddig feltételezettnél.
- Nemzetközi kutatók modern törvényszéki orvostani módszerekkel vizsgálták újra három inka emberáldozat mumifikálódott maradványait, cáfolva a korábbi elméleteket a haláluk körülményeiről.
- A nagy felbontású CT-vizsgálatok kimutatták, hogy a korábban megfojtottnak hitt női áldozatok csontjain nincs erőszakra utaló nyom, míg a fagyhalált elszenvedettnek vélt El Plomo-i kisfiú egy inka kőbuzogány fatális csapásától vesztette életét.
- A hajminták kémiai és izotópos elemzése a halál előtti rituális lakomákat és hosszan tartó, eltérő éghajlati zónákon átívelő zarándoklatokat igazolt, feltárva a capacocha szertartások komplexitását.
A nemzetközi kutatócsoport két chilei helyszínen évtizedekkel ezelőtt megtalált, a magashegyi körülmények között természetes módon mumifikálódott testet vizsgált meg: egy kilencéves kislány (CES-A), egy tizennyolc éves fiatal nő (CES-B), valamint egy nyolcéves kisfiú (az úgynevezett El Plomo-i gyermek) maradványait.
A korábbi feltételezések szerint a két női áldozatot megfojtották, a koponya és a nyak modern tomográfiai elemzése azonban most kimutatta, hogy a törékeny nyaki csontokon nincsenek törésre vagy más traumára utaló nyomok. A nyakukon lévő elváltozásokat sokkal inkább a vastag ruházat vagy a rituális textíliák szoros nyomása okozhatta a halál után, így az erőszakos fojtogatás elméletét a szakértők elvetették. A hajminták kémiai elemzése emellett az életük végén megugró szénszintet mutatott ki, ami a megnövekedett kukoricafogyasztásra, és egyúttal a halálukat megelőző hetek rituális lakomáira utal.
Az El Plomo-i kisfiú esetében az orvosi eredmények még drasztikusabb fordulatot hoztak a korábbi ismeretekhez képest. A régészek a felfedezés óta úgy vélték, hogy a gyermek egyszerűen elaludt, és a rendkívüli hideg végzett vele az Andok elhagyatott csúcsain.
A CT-felvételek azonban egy harminc milliméteres kiterjedésű, fatális törést tártak fel a koponya bal homlokcsontján. A modern gépjármű-töréstesztekből átvett számítógépes szimulációs eljárásokkal a kutatók igazolták, hogy a sérülés mintázata tökéletesen megegyezik egy csillag alakú inka kőbuzogány célzott csapásával. A kisfiú hajmintáinak izotópos vizsgálata során az oxigén- és hidrogénszintek jelentős ingadozását is kimutatták. Ez a biokémiai lenyomat egyértelműen bizonyítja, hogy a gyermek a feláldozását megelőzően egy hosszan tartó, jól megszervezett zarándoklaton vett részt, amely során jelentősen eltérő környezeti és éghajlati zónákon haladt keresztül.
Ez is érdekelhet
Az inka civilizációban az emberáldozat, különösen a gyermekek és fiatalok feláldozása, a vallási és társadalmi rend fenntartásának szerves részét képezte. A capacocha néven ismert állami rituálékat jellemzően rendkívüli események, például egy uralkodó halála, aszályok vagy természeti katasztrófák idején tartották, hogy megbékítsék az isteneket és az Andok szent hegyi szellemeit. Az áldozatnak kiválasztott gyermekek sorsát a korabeli andoki társadalom nem büntetésként, hanem a legnagyobb dicsőségként kezelte, amely az áldozat családja számára is magas társadalmi és politikai presztízst biztosított.
A Science Advances folyóiratban publikált eredmények rávilágítanak arra, hogy az inka államapparátus egy rendkívül logikusan felépített, logisztikailag és módszertanilag is sokrétű rituális rendszert működtetett birodalomszerte.
