Arannyal díszítették Canterbury érsekének selyemruháját
Arany nyomait mutatták ki Hubert Walter canterburyi érsek több mint 800 éves selyem liturgikus öltözékén, amelynek fémdíszítése napjainkra szürkés színűvé vált. A vizsgálatok az arany felvitelének szokatlan technikáját is feltárták, ami megkérdőjelezheti azt a korábbi feltételezést, hogy a luxustextíliát Spanyolországban készítették.
- Arany nyomait mutatták ki Hubert Walter canterburyi érsek több mint 800 éves selyem dalmatikájának mára szürkévé vált fémdíszítésein.
- Az arany elsősorban a selyembe szőtt madáralakok részleteit emelte ki, így az öltözék eredetileg jóval látványosabb lehetett.
- A vizsgálatok az aranydíszítés szokatlan technikáját is feltárták, amely fontos támpontot adhat a luxustextília származási helyének meghatározásához.
A kutatók Hubert Walter 1193 és 1205 között hivatalban lévő canterburyi érsek dalmatikájának fennmaradt töredékét vizsgálták a Canterburyi székesegyház gyűjteményében. A dalmatika hosszú, bő ujjú liturgikus öltözék, amelyet egyházi szertartások során viseltek. Mivel a több mint nyolcszáz éves dalmatikának egy része napjainkig fennmaradt, a székesegyház levéltárában őrzött textília kiváló forrást kínál ahhoz, hogy a kutatók megismerjék a középkori egyházi elit által használt értékes kelméket és azok készítési technikáit.
A dalmatika mintás selyemszövetébe fémből készült díszítőelemeket is beépítettek, amelyek napjainkra elvesztették eredeti fényüket, ezért szabad szemmel tompa szürkének látszanak. A természettudományos vizsgálatok azonban arany jelenlétét mutatták ki rajtuk, amiből a kutatók arra következtettek, hogy a fémdíszítések eredetileg aranyszínben ragyogtak. Az aranyat nem a teljes mintázaton alkalmazták, hanem a selyembe szőtt madáralakok egyes részleteinek, elsősorban fejének és lábainak kiemelésére használták, így Walter dalmatikája eredeti állapotában jóval gazdagabb és látványosabb lehetett, mint amilyennek a fennmaradt töredék ma mutatja.
A felfedezést a Whose Past? An Exploration of Imported Patterned Silks in Medieval Britain nevű kutatási program nemzetközi szakértői tették, akik öt napon keresztül vizsgálták a Canterburyi székesegyházban fennmaradt középkori textíliákat. A művészettörténészek és örökségtudományi kutatók nemcsak a dalmatika mintázatát és szövési technikáját elemzik, hanem a felhasznált festékanyagokat és fémdíszítéseket is, hogy meghatározhassák, mikor és hol készülhetett a luxustextília.
A vizsgálatok nemcsak az arany jelenlétét igazolták, hanem arra is rámutattak, hogy a fémdíszítés kialakításához szokatlan technikát alkalmaztak. Ennek pontos részleteit a kutatók egyelőre nem közölték, az alkalmazott eljárás azonban fontos támpontot jelenthet a dalmatika származási helyének meghatározásához, a középkori textilkészítő központok ugyanis eltérő alapanyagokat, szövési és díszítési módszereket alkalmaztak, ezért egy-egy jellegzetes technikai megoldás összevethető más, biztosabban meghatározott eredetű selyemszövetekkel.
A dalmatikát hagyományosan spanyol készítésű textíliaként tartották számon, az aranydíszítés most azonosított technikája azonban a kutatók szerint nem feltétlenül illeszkedik ehhez az eredetmeghatározáshoz - emiatt felmerült, hogy a selyem Spanyolországnál jóval távolabbi textilkészítő központból kerülhetett Angliába, ami új megvilágításba helyezheti a ruhadarab történetét és a középkori luxustextíliák kereskedelmi útvonalait. A készítés pontos helyét ugyanakkor egyelőre nem sikerült meghatározni, ezért a kutatók további anyagvizsgálatokkal és más középkori selymekkel való összehasonlítással próbálhatják tisztázni az egyházi viselet eredetét.
Ez is érdekelhet
Walter ruházata azért is jelentős, mert tulajdonosa a 12. század végének és a 13. század elejének egyik legbefolyásosabb angliai egyházi és politikai szereplője volt, aki canterburyi érseksége mellett I. Richárd főbírájaként, később pedig Földnélküli János kancellárjaként is szolgált. Az 1205-ben elhunyt és a canterburyi székesegyházban eltemetett érsek fennmaradt öltözékei ezért kivételes lehetőséget kínálnak annak vizsgálatára, milyen távoli eredetű luxustárgyakhoz férhetett hozzá a középkori angol elit.
A kutatócsoport a dalmatika mellett a székesegyház középkori selyem pecsétzacskóit is elemezte, amelyekben az oklevelekhez erősített viaszpecséteket védték. Ezek az apró textiltárgyak a nagyobb liturgikus öltözékekhez hasonlóan értékes adatokat szolgáltathatnak a drága kelmék kereskedelméről, mozgásáról és felhasználásáról, így hozzájárulhatnak a középkori Britannia távolsági kapcsolatainak feltérképezéséhez.
