A Wehrmacht bordélyházai
A II. világháború idején a Wehrmacht bordélyházainak rendszere a katonák „fegyelmezését” és a nemi betegségek visszaszorítását szolgálta. A higiéniai előírások szigorúak voltak, de a rendszerben részt vevő nők sorsa tragikus volt, a megelőzés pedig csak részben bizonyult hatékonynak.
Megelőzés a front árnyékában
A bordélyházak létrehozása preventív célt szolgált: a katonákat igyekeztek távol tartani a civil lakosságtól, csökkentve az atrocitások esélyét. A másik cél a nemi betegségek terjedésének megállítása volt. Lengyelország 1939-es lerohanásakor és a Franciaországban állomásozó német egységeknél több áldozatot követeltek, mint maga a hadjárat.
A Wehrmacht bordélyházainak rendszere
A Harmadik Birodalom kidolgozott struktúrát alakított ki. A helyőrségi bordélyházakat nagyvárosok közelében működtették, míg a táboriak a front mögött kaptak helyet. A cél a higiénia és az ellenőrizhetőség biztosítása volt.
A bordélyházakban dolgozó nők többségét Németországból vagy a megszállt területekről „toborozták”, sokakat egyszerűen elraboltak. Közép-Európából és a Szovjetunióból származó hadifoglyok is a bordélyházakba kerülhettek. Voltak, akik bűncselekmény miatt a börtön helyett itt töltötték büntetésüket. Munkájukért bért kaptak, de helyzetük kilátástalan maradt.
Higiénia mindenek felett
A belépés előtt a katonákat a laktanya orvosa vizsgálta meg. Fertőtlenítőt és védekezési eszközöket kaptak, majd igazolást arról, hogy egészségesek. Egy orosz fronton harcoló katona, Erich B. levelében arról írt, hogy az ápolók injekciót adtak a bordélyházba látogatóknak, a szövődmények megelőzésére.
Aki kijátszotta a rendszert, súlyos büntetésre számíthatott. A szigor ellenére 1939 és 1943 között mintegy 250 ezer nemi betegséget regisztráltak a Wehrmachtban. A fertőzések többsége nem a bordélyházakban, hanem a civil lakossággal való érintkezés során terjedt, ahol a szabályokat lehetetlen volt betartani.
Amerikai alternatívák
Ez is érdekelhet
Az amerikai hadsereg szintén ellátta katonáit védekezési eszközökkel, de ezek nem bizonyultak elegendőnek. A főparancsnokság még az alkoholfogyasztás betiltását is fontolgatta, ám Roosevelt elutasította, mondván, a katonák morálját rombolná. Végül ők is bordélyházakat létesítettek a frontokon.
A II. világháború után világszerte súlyos problémát jelentett a nemi betegségek kezelése. A gyógyszerhiány és a tömeges megbetegedések miatt az államok kénytelenek voltak beavatkozni. Magyarországon például kötelező vizsgálatokat vezettek be egyes településeken, a gyógyszerek használatát pedig korlátozták: csak várandósok, frissen fertőzöttek és súlyos betegek kaphattak ellátást.
