Oluz Höyük elveszett temploma

Az észak-anatóliai Amasya mellett feltárt Oluz Höyük elveszett temploma egyedülálló felfedezés. A zöldes tufából emelt 2600 éves szentélyt az anyaistennő Kubabának szentelték, és bár Hérodotosz és Sztrabón hallgat róla, ma a térség egyik legfontosabb vaskori kultikus központjaként tartják számon.

Az Oluz Höyük elveszett temploma

Észak-Türkiában, Amasya közelében, Oluz Höyük dombján bukkantak rá a régészek egy 2600 éves templomra. A monumentális szentély zöldes színű vulkáni tufából épült, és semmihez sem hasonlítható, amit az ókorban feljegyeztek. Mivel Hérodotosz és Sztrabón sem említette, a kutatók csak „elveszett templomként” emlegetik.

A templomot az anatóliai anyaistennőnek, Kubabának szentelték. A feltárás közel húsz évig tartott, és Prof. Dr. Şevket Dönmez, az Isztambuli Egyetem régésze vezette. „Egyetlen ókori szerző sem említette az Oluz Höyük Kubaba-szentélyt. Mégis itt állunk egy hatalmas, rejtélyes vallási rendszer előtt az anatóliai sztyeppén” – mondta Dönmez.

A fríg kori építmény oltárokat, egy szent kamrát és egy Kubabát ábrázoló kultuszkövet rejtett. Ez a szimbolikus ábrázolás később hatással volt Cybele, a fríg anyaistennő képére. Az elrendezés és a méret alapján Oluz Höyük regionális vallási központ lehetett.

Zöld tufából épült szentély

A geoarcheológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a templom kőanyagát Doğantepe bányáiból szerezték be, mindössze tíz kilométerre a lelőhelytől. Dr. Ersin Kaygısız, a kutatásban részt vevő asztrogeológus hangsúlyozta:
„A templomi kövek és a kőbányából származó minták petrográfiai mintázata megegyezik. Ezeket a köveket nemcsak feltűnő színük miatt választották, hanem azért is, mert könnyebb volt őket alakítani és szállítani.”

A monumentális építészet 90 százaléka ebből a jellegzetes vulkáni kőből készült, ami egyszerre jelképezte a közösség identitását és szolgálta a gyakorlati igényeket.

Oluz Höyük nemcsak a vaskor emlékeit rejti. A feltárások 6500 évre visszanyúló, folyamatos lakottságot bizonyítanak: a khalkolitikus, hettita, frígiai és perzsa korszakok rétegei is előkerültek. A kutatók városfalakat, raktárakat, lakóházakat és rituális tereket tártak fel, amelyek egy politikailag és spirituálisan is jelentős település képét rajzolják meg.

A lelőhely a Közép-Anatólia, a Fekete-tenger vidéke és Mezopotámia közötti útvonalak találkozásánál feküdt. Ez a pozíció magyarázza, miért keveredtek a hagyományok, és miért emelték Kubaba kultuszát monumentális formában, miközben a tágabb történelmi forrásokban homályban maradt.

A jövő öröksége

A felfedezés a Türkiye Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium „Örökség a jövőért” programjának része. A kezdeményezés célja Anatólia réteges civilizációinak feltárása és megőrzése. Amasya város számára, amely eddig is híres volt oszmán kori építészetéről és a Pontus Királyság örökségéről, az Oluz Höyük-i Kubaba-templom új kulturális kincset jelent.

A régészek remélik, hogy a lelőhely nemcsak a tudományos figyelmet vonzza, hanem a kulturális turizmus motorja is lesz.

Az Oluz Höyük elveszett temploma több mint helyi felfedezés. Egy ablak Anatólia elfeledett vallási hagyományaira, amely kihívja a történészeket, hogy újragondolják a vaskori vallás gyakorlatait Görögország és Mezopotámia ismert világán kívül.

A vulkanikus kőépítészet, a helyi istenség kultusza és a több ezer éves településrétegek együttese emlékeztet arra, hogy Anatólia valóban civilizációk bölcsője volt. A régészek szerint a föld mélyén további titkok várnak feltárásra – de Oluz Höyük elveszett temploma máris átírta a hitről és identitásról alkotott képünket.