A történelmi járványok hatásai hosszú távon rendszerint pozitívak voltak

Miközben a koronavírus-járvány új meghatározását hozta el a megszokott hétköznapoknak, az emberiséget némileg megnyugtathatja kilátásaival kapcsolatban a régészet és a történettudomány. Múltja alapján fajunk alkalmazkodóképesebb, mint gondolnánk.

Régi útitársak

Az ausztráliai Flinders Egyetem régésze és ókortörténésze, Dr. Ania Kotarba a Homo sapienset fenyegető korábbi extrém körülményekre mutat, optimizmusát fejezve ki a világ társadalmának és gazdaságának helyreállását illetően.

Dr. Kotarba fő kutatási területe a múltbéli globális kapcsolatok, főként az ókori kereskedelmi útvonalak és ezek változásai, különösen a szélsőséges események tükrében.

Elmondása szerint a városiasodás, a népességnövekedés és a proto-globalizáció a régebbi korokban is kedvező hatással volt a járványok terjedésére, ezek azonban végső soron többnyire kedvező hatással voltak a gazdasági folyamatokra.

„A fekete halál, amelyről úgy tartjuk, Európa és a Közel-Kelet lakosságának legalább a negyedével végzett a 14. században, hosszabb távon az élet- és munkakörülmények javulásával járt a dolgozók számára, valamint új piacokat nyitott meg, növelve a gazdaság teljesítményét” – mondta el Dr. Kotarba.

A szakértő azt is elmondta, a régészeti bizonyítékok alapján a járványok a városiasodás kezdetétől elkísérték az emberiséget, az ókori világkereskedelem kialakulásával pedig gyakoribbá váltak.

„Legelőször a neolit korban láthatunk széles körben elterjedt fertőző betegségeket, amikor a kisebb vadászó-gyűjtögető csoportok helyhez kötöttebb életmódra váltottak. Az első állandó településeken nőtt az egymással igen nagy közelségben élő emberek és újonnan háziasított, moslékon tartott állatok száma” – mondta el Dr. Kotarba.

„Ez tette lehetővé a zoonotikus (állatról terjedő) betegségek első nagy terjedéseit, mint például a bubópestis-járványokat – habár a zoonotikus betegségek már megfigyelhetők 2,8 millió évvel ezelőtti csontvázakon is, az egyik legkorábbi elődünkön, az Australopithecus africanuson” – tette hozzá.

„A régészet azt mutatja, ez egy olyan dolog, amellyel mind a modern, mind az ősi emberek együtt éltek évmilliókon át, és a modernebb életmódokkal súlyosbodott” – magyarázta Dr. Kotarba.

Sokkal rosszabb helyzeteket is túléltünk

A szakértő elmondása szerint a helyzet azzal vált összetettebbé, hogy a világ különböző pontjain a bronzkorban (kb. Kr. e. 3000-1200) kiépült, teljességgel városnak nevezhető települések között megindult a nagy távolságokon át folyó kereskedelem.

Többük lakossága már ekkoriban meghaladt a 100 000 főt. Az ókor legnagyobb városa, Róma Kr. u. 200 körül érte el az egymillió lakost.

„A kereskedelmi útvonalak gyakran az egzotikus és luxus jellegű áruk – például fűszerek – szállítására jöttek létre, de ezek mentén terjedtek az ókori világban, a középkorban és a kora újkorban is a fertőző betegségek” – mondta el Dr. Kotarba.

„A világgazdaság hajnala után korábban nem látott mértékben kötötték össze a különböző népeket, kultúrákat és ökoszisztémákat a karavánok és hajók, amelyek ezáltal a világjárványok kulcsfontosságú gócpontjaiként működtek. A régi időkben ráadásul nem voltak utasszállító hajók, így minden utazónak kereskedelmi hajókon kellett helyet foglalnia. Maga a ’karantén’ szó is e tengeri járatok terminológiájából ered.”

Dr. Kotarba szerint a Homo sapiens az egyik legalkalmazkodóképesebb faj a Földön, miután számos szélsőséges demográfiai és környezeti stresszhatást is sikeresen átvészelt az idők során.

Ezek közé tartozik a Toba szupervulkán kitörése 75 000 évvel ezelőtt, amely az emberiség genetikai sokszínűségének nagymértékű csökkenésével járt – a becslések szerint ekkor az egész faj létszáma 3000 és 10 000 közé eshetett.

A szakértő kiemelte a Kr. u. 541-542-ben tombolt justinianusi pestist is, amely akár 25-50 millió emberrel is végezhetett. „Ezt követően újra felálltunk fajként, előnyösebb tulajdonságokkal azokban, akik túlélték.”

A mára kialakult képet a biomolekuláris régészet és a patogéngenetika tudományágai teszik árnyaltabbá, amelyek immár a múltbéli betegségek vizsgálatának élvonalát jelentik, a hajdani kereskedelmi útvonalak feltérképezése és tanulmányozása mellett.

Az új technológiák újszerű betekintést nyújtanak a különböző vírus- és baktériumtörzsek területi elterjedésébe, és alátámasztják a történelmi járványok és egyéb katasztrófák pozitív hosszútávú következményeivel kapcsolatos megfigyeléseket is.

„Már most is látjuk néhány pozitív hatását a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos lezárásoknak, például a klímaváltozásban. Több embert látunk kertészkedni és a természethez közeledni, miközben a populista kormányok elveszíteni látszanak követőiket, ahogy a szavazók egyre inkább azon vezetők felé fordulnak, akik empátiával és bizonyítékalapú adatokkal hoznak döntéseket” – mondta Dr. Kotarba.

„Reméljük, hogy az ókori Egyiptomban és Rómában, vagy a középkori Nagy-Britanniában élt elődeinkhez hasonlóan erősebben és talán bölcsebben bújunk elő az izolációból” -tette hozzá.