A nők, akik a hatalom szálait mozgatták az Oszmán Birodalomban

Nők Szultanátusa

Az Oszmán Birodalom, ha változó sikerrel is, de több mint hét évszázadon keresztül játszott meghatározó szerepet a világtörténelemben; hatalmát Kis-Ázsián, a Balkánon, a Fekete-tengeren és a Közel-Keleten keresztül egészen a Kaszpi-tengerig kiterjesztette.

Az 1299 és 1326 között uralkodó I. Oszmán szultán által alapított birodalom különleges pályát futott be. Hanyatlásának pontos okai még ma is kutatások és tudományos viták tárgyát képezik.

Egyes vélemények szerint az 1571. október 7-i lepantói csatát követően köszöntött be a birodalom hanyatlásának időszaka, de ez csak részben felel meg a valóságnak. Az újabb földterületek megszerzése elengedhetetlenül szükséges feltétel volt a túlélés szempontjából egy olyan birodalom számára, amely nemcsak pénzzel, hanem földbérleti szerződésekkel, úgynevezett timárral is fizetett harcosai szolgálataiért.

A megsemmisítő lepantói vereséget követően azonban a török terjeszkedés – főként a tengereken – veszített lendületéből. Mindazonáltal a bonyolult oszmán birodalmi gépezet megbénulását nem lehet egyetlen vereséggel magyarázni.

A 17. század első felének gazdasági válsága (az államcsődhöz nagyban hozzájárult a török valuta magas inflációja, amely az amerikai ezüst mediterrán térségbe történő beáramlásának volt betudható), majd a Velence ellen, Kréta szigetéért folytatott hosszú háború (1645-1669) rendkívüli módon megnehezítette az Oszmán Birodalom gazdasági-pénzügyi helyzetét.

Mindeközben a közigazgatásban a korrupció, a klientúra-építés, valamint a szultánok és a különböző tisztségviselők, miniszterek (vezírek) vezetésre való alkalmatlansága politikai instabilitáshoz vezetett. Ráadásul az egymást keresztező hatalmi törekvések is jelentősen hozzájárultak a központi hatalom meggyengüléséhez, és a válságtényezők együttesen a hárem befolyásának növekedését, és az ún. Nők Szultanátusának megalakulását eredményezték, amelynek hatalma az 17. század közepén érte el csúcspontját.

A Konstantinápolyban akkoriban uralkodó fejetlenség könnyen tetten érhető néhány számadat megvizsgálásával. A 17. század folyamán kétszer annyi szultán uralkodott, mint a 16. században, és a katonák száma is megduplázódott 1595 és 1652 között.

Csupán az 1640 és 1656 közötti időszakban a fizetett tisztségviselők száma 60 ezerről 100 ezerre nőtt, 1644 és 1656 között pedig 18 nagyvezírtett szert a legfelsőbb kormánytisztségekre, valamint ugyanennyi kapudán pasa (tengernagy) jutott el a flotta élére.

Ez meglehetősen magas szám, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a birodalom virágkorában Hayreddin Babarossa 1533-tól 1546-ig állt a flotta élén, Ibrahim pasa pedig 1523-tól 1536-ig kormányozta nagyvezírként a birodalmat.

1. Nők Szultanátusa
2. A selyemzsinór hatalma
3. Köszem szörnyű halála

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait