A női test politikai szimbolikája lehetett Lady Godiva lovaglása
Lady Godiva 11. századi angliai története nem csupán egy önfeláldozásról szóló erkölcsi mese, hanem a középkori társadalmi feszültségek és a civil tekintély újraosztásának lenyomata, amely a mai napig formálja a tiltakozó mozgalmakat – derül ki az M/C Journal című tudományos folyóirat legfrissebb számából, amelyben Elizabeth Reid Boyd, az ausztrál Edith Cowan Egyetem kutatója publikálta eredményeit.
A „Like Lady Godiva: Lady Godiva’s Fandom from Fiction to Activism” címmel megjelent tanulmány a történelmi alak és az évszázadokkal később kialakult legenda kulturális, illetve politikai utóéletét vizsgálja. A kutató rámutat, hogy a Coventry utcáin a monda szerint meztelenül végiglovagló nemeshölgy történetében a női test egyfajta szimbolikus csereeszközzé vált: egyszerre volt az igazságtalan adóztatás elleni tiltakozás eszköze, ugyanakkor ki volt téve a nyilvánosság és az utókor erkölcsi megítélésének.
A kutatás a rajongói tanulmányok (fan studies) elméletét alkalmazva elemzi, hogy a legendát az évszázadok során nemcsak megőrizték a történelmi emlékezetben, hanem aktívan újra is játszották. A történelmi narratívát a női egyenjogúságért küzdő 20. század eleji szüfrazsettek, a kortárs klímaaktivisták (például az Extinction Rebellion mozgalom demonstrálói), valamint a hagyományos coventry-i felvonulások résztvevői is felhasználták. Elizabeth Reid Boyd megállapítása szerint ezekben az esetekben a történet újramesélése politikai és kulturális önkifejezéssé, a nyilvános sebezhetőségen keresztüli tiltakozás szimbólumává vált.
A legenda valós történelmi alapokon nyugszik. Godiva (eredeti óangol nevén Godgifu) a 11. században (körülbelül 990 és 1067 között) élt angolszász nemeshölgy volt, Leofric, Mercia grófjának felesége. A legrégebbi, 13. században (először Roger of Wendover krónikájában) lejegyzett monda szerint a hölgy lóháton, ruha nélkül lovagolt végig Coventry városán, hogy rábírja férjét a helyi lakosokat sújtó elnyomó adók eltörlésére. A legenda szerint a városlakók tiszteletből elfordították a tekintetüket, a gróf pedig az önfeláldozó tett hatására visszavonta a terheket. (A történethez a 17. században csatolták hozzá "Leskelődő Tamás" – Peeping Tom – alakját, aki a tilalom ellenére megleste a grófnét, és ezért vaksággal bűnhődött).
Ez is érdekelhet
Az új kutatás jelentősége abban áll, hogy a történetet elválasztja az eddig uralkodó, tisztán jótékonysági és vallási áhítatra fókuszáló olvasattól, és a politikai hatalom, a gazdasági sérelmek, valamint a nemi elvárások metszéspontjaként értelmezi a cselekményt. A történet a nemeshölgyet a köz- és a magánszféra, valamint az engedelmesség és a lázadás határvonalára helyezi.
A kutató összegzése szerint bár a figurát az évszázadok során gyakran kommercializálták vagy szexualizálták (megjelent viktoriánus festményeken, Salvador Dalí művein, a 2012-es londoni olimpia megnyitóján, vagy éppen modern popzenei albumokon), a legenda továbbra is érvényes lehetőséget ad az ellenállás kifejezésére. Minden egyes újrafeldolgozás kihívást intézhet az ellen, ahogyan a nők testét a köztereken és a társadalomban megítélik, lehetővé téve a középkori történet új társadalmi és politikai kontextusokban történő hasznosítását.
