A történelem 9 botrányhősnője, aki megváltoztatta maga körül a társadalmat

Napjainkban minden korábbinál erősebben érezzük, a nők történelmi szerepével kapcsolatos „Pandóra szelencéje” fokozatosan egyre jobban kinyílik. A mondhatni „férfi világban” ma már egyre többször értesülünk a történelem harcias, semmitől sem félő nőalakjairól, akik nem csak, hogy szembeszálltak koruk restriktív normáival, de felhasználták személyiségüket vagy egyéb tulajdonságaikat az őket körülvevő világ megváltoztatására. A „pinup” divat királynőjétől a lovára meztelenül szálló asszonyig íme egy válogatás a nevüket örökre a történelem lapjaira beíró nőkről.

Bettie Page

Bettie Page a popkultúra ikonikus alakjává vált extravagáns szexuális kisugárzásával és divat iránti érzékével. A „pinupkirálynő” e két tulajdonság kombinálásának igazi mesterévé vált, egyik elsőként képviselve a provokatív stílust a Playboy magazin lapjain 1955-ben. Fiatal lányként színésznői ambíciókkal költözött New York városába, azonban amikor megismerkedett az Egyesült Államok első „fétisfotósával”, Irving Klaw-val, könnyen belejött a fétismodell szerepébe, kiérdemelve „a kikötözés királynője” címet. A nőies idomokért rajongó Klaw olyan ruhadarabokkal emelte ki Page szépséges homokóraalakját, mint például a testhezálló ingváll vagy a csupán térdig érő szoknya.

Habár Page a közönség túlnyomó részét magával ragadta, sokan tartották botrányosnak Klaw-val közös munkásságát. A fotókat e körökben perverznek, deviánsnak és erőszakosnak tekintették, a fotós pedig végül az amerikai szenátus fiatalkori bűnözéssel foglalkozó bizottságának „Kefauver-meghallgatásokként” emlékezetessé vált ülésein találta magát. Habár végül megmenekült a vádak elől, kénytelen volt elégetni előhívott képeit és negatívjait is. Ezt követően mind Page, Mind Klaw lassan eltűnt a nyilvánosság szeme elől.

Page ezt a karrierbéli törést követően a jelentések szerint klinikailag depressziós lett, és paranoiás rohamokkal is küzdött. Ezeket végül egy erős keresztény vallásosság segítségével győzte le. Két évtizeddel később hírhedt renoméja ellenére Page alakja és munkássága bizonyította értékét, amikor olyan művészek inspirációjául szolgált, mint Eric Santon, Robert Blue, vagy Olivia De Berardinis, akik az 1970-es és 1980-as években festményeket készítettek róla. Page egy 1998-as, a Playboyban megjelent interjúban úgy kommentálta karrierjét: „Sohasem gondoltam szégyellnivalónak. Egyszerűen normálisnak éreztem magam. Annyi, hogy sokkal jobb, mint napi nyolc órában egy írógépet püfölni, ami elég monotonná tud válni. Bettie Page 2008-ban, 85 éves korában hunyt el.

Joanna Hiffernan

Az ír nemzetiségű Joanna Hiffernan a 19. század két eminens festője, Whistler és Courbet számára is múzsaként szolgált. Ekkoriban a festők számára – többnyire ruhátlanul – pózoló nőket erkölcstelennek tartották, alig valamivel a prostituáltak felett állónak gondolták őket. Hiffernan azonban bizonyos privilégiumokra is szert tett a társadalomban betöltött ellentmondásos szerepével. Nem csupán gyönyörű, de szellemes és bátor is volt – e tulajdonságaival számos férfit vonzott élete során, de sokakat pont e tulajdonságaival taszított.

James Abbott McNeill Whistlerrel 1860-ban ismerkedett meg, akivel egymásba szerettek, és hat éven keresztül fenn is tartották kapcsolatukat. Ez idő folyamán Whistler leghíresebb festményei közül többhez is modellt állt, mint például A fehér cetli vagy A fehér lány címűekhez, a festő családja azonban alacsony társadalmi státusza miatt soha nem volt hajlandó elfogadni Hiffernant.

A Whistler mellett töltött évei alatt tanúsított kitartó hűsége ellenére amikor 1865 őszén a pár találkozott Gustave Courbet francia festővel, egymásra gyakorolt varázsuk megtört. A franciát magával ragadta Hiffernan, aki neki is modellt állt. Courbet hamar figyelmen kívül hagyta Whistlerrel ápolt barátságát, és viszonyba kezdett a nővel. E szerelmi háromszög legfontosabb művészeti kivetülése a „Jo, az ír szépség” című Courbet-festmény volt.

Wallis Simpson

Igen kevés nő mondhatja el magáról, hogy egy uralkodó lemondott érte trónjáról – Wallis Simpson közéjük tartozik. A gazdag előkelőségként ismertté váló amerikai nő 1896-ban született, az 1930-as évek közepére azonban már két váláson is túl volt. 1936-ban VIII. Eduárd brit király kívánta feleségül venni, a tervezett frigy azonban botrányos válságot idézett elő a szigetországban: az anglikán egyház törvényei tiltották, hogy az uralkodó házastársa olyan elvált nő legyen, akinek van élő exférje. Ennek ellenére Eduárd kitartott döntése mellett, és visszautasított minden kritikát, amely „helytelen” házasságukat érte.

Eduárd végül inkább lemondott az uralkodásról, hogy feleségül vehesse Simpsont – öccse, Albert követte a trónon, VI. György néven. Az újdonsült házasok Windsor hercege és hercegnője titulussal éltek tovább. Simpsont az amerikai Time magazin 1936-ban „Az év nőjévé” választotta, amire korábban nem volt példa – a kiadvány korábban kizárólag férfiakat választott „Az év emberévé”.

Luisa Casati márkiné

„Élő műtárgy akarok lenni” – jelentette ki az olasz örökösnő és hedonista Luisa Casati márkiné, és extravagáns, dőzsölő életével valóra is váltotta célkitűzését. A kortársai körében igen nagy csábító hírében álló asszony több művész múzsája is volt, közéjük tartozott Giovanni Boldini, Paolo Troubetskoy, Romaine Brooks, de még az olasz futurizmus atyja, F.T. Marinetti is. E művészek szívesen festették meg Casatit, aki rendszerint jókedvűen vendégelte meg őket Capri szigetén található házában.

Mi állt Casati páratlan vonzerejének hátterében? A beszámolók szerint nem feltétlenül szépsége, sokkal inkább bőkezű természete és arisztokratikus különcsége. Több mint 180 centiméter magas volt és igen vékony, amely tulajdonságok korában nem számítottak általánosan kívánatosnak. Tűzvörös haja, fehérített bőre és hosszú műszempillái bársonyos ruhakölteményeivel és luxuskiegészítőivel együtt (háziállatként tartott gepárdjai, vagy ékszerként hordott élő kígyói) mind a férfiak, mind a nők tekintetét rabul ejtették.

VII. Kleopátra Philopátor

Erős uralkodónő, imádott szerető és a szépség megannyi rituáléjába gyakran elmerülő nő – Kleopátra világszerte a valaha élt egyik legnagyobb hatalommal bíró nőként ismert. Általában véve az uralkodónőket gyakran tekintették férjük alattvalóinak a történelem folyamán, Kleopátra azonban éles eszével és karizmatikus személyiségével éppen e kép ellenkezőjének bizonyult. Egyiptom utolsó független uralkodója volt, regnálása végén kiskorú fiával, Kaiszariónnal közösen. Politikai céljai előmozdítása érdekében Ízisz egyiptomi istennő e világi megtestesülésének szerepében tetszelgett.

E kiemelkedő nő szépsége mellett rendkívül intelligens is volt,olyannyira, hogy rabul ejtette magát Julius Caesart is, akinek palotájába is bejutást nyert. Amikor hazája a Római Birodalom katonai fölényével találta magát szemben, továbbra is hatalmon tudott maradni, és még Róma ügyeibe is igyekezett beleszólni. Kleopátra páratlan politikai karrierje ellenére a szépítkezőrituálék szerelmese is volt: a piros körömlakk, tejben vett fürdők, szemfesték, de még a cukros szőrtelenítés korai előharcosaként is elhíresült. Élete tragikus véget ért, második férjével, Marcus Antoniusszal közösen öngyilkosságot követett el – e drámai fejlemény ihlette William Shakespear Antonius és Kleopátra című darabját.

Isadora Duncan

Isadora Duncan a modern táncművészet úttörője volt, forradalmi mozdulatok és technikák fűződnek nevéhez. Ezeket az ókori görög művészet képi világa és az itáliai reneszánsz festészete ihlette, a mozdulatok mellé klasszikus zene szólt. Koreográfiái Európa minden táján nagy sikert arattak, igazi sztárságra azonban Budapesten tett szert. Hírnevének köszönhetően telt házas fellépései voltak Európa-szerte, közönsége mindenhol rajongott érte. Több, más műfajban tevékenykedő művészt is elbűvölt, akik festményeket, verseket és szobrokat is készítettek előadásai hatására.

Duncan karrierje kiterjedt több tánciskola megnyitására is, ahol az akkoriban botrányosnak tartott táncait oktatták. Az őt érő legelterjedtebb kritika az volt, hogy stílusa a balett és más hagyományos táncok normáit megszegve a női test szépségét kiemelő, szabad folyású volt. Duncan elismert feminista volt, akinek volt két gyermeke, férjhez azonban ekkor még nem ment. További botrányokat keltett a kommunista mozgalommal való szimpatizálásával, ateista nézeteivel, valamint Mercedes de Acosta amerikai írónővel folytatott biszexuális kapcsolatával.

Duncan óriási csapást szenvedett el, amikor mindkét gyermekét elvesztette autóbalesetben, nevelőnőjükkel együtt. A Szovjetunióba is költözött, ahol Vlagyimir Lenin támogatását is magáénak tudhatta. 1922-ben végül férjhez ment Szergej Jeszenyin orosz költőhöz, akinek mentális problémái végül esküvőjük után nem sokkal öngyilkosságához vezettek. Duncan férje után néhány évvel, 1927-ben hunyt el.

I. Mária angol királynő

Jóval azelőtt, hogy az úgynevezett „Bloody Mary” nevű koktél világszerte népszerűségre tett volna szert, Anglia és Írország felett uralkodott Mary Tudor, akit a „véres Mária” gúnynévvel illettek. 1553-tól 1558-ig tartó regnálása során üldözte a protestáns anglikán felekezet híveit, akik közül rengeteget kivégeztetett, hogy az országot visszatérítse anyja katolikus hitére. Fiatalabb féltestvére, az előbb trónra lépő VI. Eduárd megkísérelte eltávolítani az örökösödési sorból uralkodása elején, helyette unokatestvérüket, Lady Jane Greyt szánta helyére léptetni. Mary válaszul saját uralkodása során lefejeztette Greyt, és haláláig a trónon maradt.

Mae West

„Egyszer élsz csupán, de ha jól csinálod, egyszer is elég” – mondta egy alkalommal Hollywood egyik leglegendásabb korai ikonja, Mae West, aki színésznőként, drámaíróként, énekesként és humoristaként is maradandót alkotott élete 87 éve során. Már 14 évesen hírnévre tett szert „Baby Mae” néven, fellépései részét képezte a férfi ruhákba öltözés és a feketékből gúnyt űző arcfesték. Arthur Hammerstein „Sometime” („Valamikor”) című musicaljében aratott sikere nyomán szexszimbólummá vált, és a töretlen népszerűségű Salvador Dalí múzsája is lett – ő ihlette a művészt „Mae West arca” című festményének megalkotására, valamint a „Mae West ajkai” nevű szürrealista bútordarab megtervezésére.

West igazi multitalentum volt, aki tizenhárom filmje közül kilencet maga írt – egy interjúban egy alkalommal így beszélt magáról és a két legnagyobb hollywoodi filmstúdióról: „A nő, aki egész nap a Paramountnál dolgozik... aztán egész éjjel a Foxnál.” Forgatókönyvei ismertetőjegyei gyakori kétértelmű sorai voltak, amelyeket sokszor cenzúráztak, így elkezdte a „Jane Mast” írói álnevet használni hozzájuk. „Sex” című forgatókönyvéért még egy rövid időre börtönbe is került, továbbá egy obszcenitás elleni törvény miatt pénzbüntetést is kellett fizetnie.

Többek között West is szerepelt az angol The Beatles zenekar Sgt Pepper's Lonely Hearts Club Band című albumának borítóján, itt a szólásszabadság egy másik korabeli élharcosa, Lenny Bruce mellett foglal helyet.

Lady Godiva

Egy hosszú vörös fürtökkel és hófehér bőrrel megáldott, lovát meztelenül megülő kecses angolszász asszony a leggyakoribb kép, amely az emberek fejében él Lady Godiváról (még ha többnyire a népszerű belga csokoládémárkaként találkozni is nevével). Godiva ruhátlan lovaglásának képe a 13. században bukkant fel, de maga az eset a 11. században történhetett.

A legenda szerint férje, Leofric, Coventry lordja sok bosszúságot okozott népének az általa kivetett magas adókkal. Lady Godiva együtt érzett az emberekkel, és többször megkísérelte rávenni férjét az adók csökkentésére, sikertelenül. Leofric végül beleegyezett, hogy enged követeléseinek, ha meztelenül keresztüllovagol a város főterén. Godiva elfogadta a kihívást, egy feltétellel – az összes lakónak otthonában kellett maradnia, csukott ablak mellett. A hatóságok elrendelték az ablakok becsukását, egy Tom nevű férfi azonban nem tett eleget a felszólításnak – a „Kukucska Tom” néven elhíresült férfit végül megvakították kihágásáért.

Leofricra végül nagy benyomást tett felesége merészsége, ennek kifejezésére csökkentette a Coventry lakóira kivetett adókat. Lady Godiva legendája így egyfajta női Robin Hood történeteként maradt fenn, aki törődött az egyszerű néppel.