A nevetés birodalma: a római humor nyers és időtlen világa
A Római Birodalom hivatalos ábrázolásai méltóságteljesek, de a mindennapokban a harsány, trágár humor is virágzott. Egy szellentő színészt ábrázoló bronzszobrocska és az ókori vicckönyvek bizonyítják, hogy a rómaiak szerették a vaskos tréfákat, a groteszk helyzeteket és az öniróniát.
A római humor trágár arca
A római birodalom ikonikus ábrázolásai komoly férfiakat mutatnak tógában vagy páncélban. Mégis létezett egy másik hagyomány: a római humor harsány és obszcén világa. Ezt jól bizonyítja egy különös bronzszobor, amely egy szellentő színészt örökít meg.
A mindössze 6 centiméter magas bronzfigura Kr. u. 1–125 között készült. A pufók alak komikus maszkot és kockás ruhát visel. Guggol, fenekét kidülleszti, egyik kezével megfogja, míg másik kezével a szájába dugja ujjait – mintha a hanghatást akarná erősíteni.
A római humor színpadi hagyománya
Az ókor egyik legismertebb komikus költője Plautus volt (Kr. e. 254–184). Színészként kezdte pályáját, majd több mint 130 darabot írt, amelyek közül 21 maradt fenn. Figurái között ott volt a hencegő katona vagy a szerelmes öregember. A most tárgyalt szobrocska azonban nem főszereplőt, inkább mellékalakot jelenít meg.
„Számos fennmaradt szobrocskából tudjuk, hogy sok embernek nagyon tetszett ez a figura” – mondta Hart. „Sokan akarták otthon tartani, mert szórakoztatónak találták.” Ez arra utal, hogy a római humor a mindennapi élet része volt, nemcsak a színházban, hanem a háztartásokban is.
Tréfák és vicckönyvek
Ez is érdekelhet
A római humor írott formában is fennmaradt. A Philogelos című ókori vicckönyv az i. sz. 5. századból származik, és 265 tréfát tartalmaz. A szereplők gyakran sztereotip alakok: buta vagy túl magabiztos figurák, akik komikus helyzetekbe keverednek. Nem hiányzik a szellentős poén sem: az egyik történetben egy süket férfi mellett szellentő bolond azt mondja: „Hé, te jól hallasz, csak színleled, hogy süket vagy!”
A szobrocskák és a viccek azt bizonyítják, hogy a római humor nem különbözött lényegesen a mai emberétől. Szerették a trágár vicceket, az abszurd helyzeteket és az öniróniát. A bronzszobor, amely egy szellentő színészt ábrázol, így nemcsak műtárgy, hanem időtlen emlékeztető is: a nevetés és a nyers humor összeköti a rómaiakat a mai emberekkel.
