A nándorfehérvári diadal emlékét is őrzi Urunk színeváltozásának ünnepe
Augusztus 6-án tartja a katolikus egyház Urunk színeváltozásának ünnepét, amely Jézus isteni dicsőségének kinyilatkoztatását idézi fel. Az emléknap keleten már a 6. században meghonosodott, míg a nyugati egyházban III. Kallixtusz pápa 1457-ben tette hivatalos liturgikus ünneppé.
- Augusztus 6-án ünnepli a katolikus egyház Urunk színeváltozását, amely Jézus isteni dicsőségének kinyilatkoztatását idézi fel az evangéliumok szerint.
- A keresztény hagyomány szerint a Tábor-hegyen történt esemény Jézus isteni természetét nyilatkoztatta ki, és felkészítette tanítványait a közelgő szenvedéstörténetre.
- Az ünnep a keleti kereszténységben már a 6. században meghonosodott, az egész katolikus egyház számára pedig III. Kallixtusz pápa tette hivatalossá 1457-ben.
- A pápa döntésével a nándorfehérvári győzelemért is hálát adott, amelynek híre éppen augusztus 6-án érkezett meg Rómába.
Az evangéliumok szerint Jézus egy alkalommal Pétert, Jakabot és Jánost felvitte egy magas hegyre - amelyet a keresztény hagyomány a Tábor-heggyel azonosít -, ahol a tanítványok szeme láttára dicsőséges, fénytől ragyogó alakot öltött, miközben Mózessel és Illéssel beszélgetett. Az eseményt Máté, Márk és Lukács evangéliuma is megörökítette. A bibliai leírások szerint Jézus arca „úgy ragyogott, mint a nap”, ruhája pedig vakítóan fehérré vált, majd felhő borította be a jelenlévőket, amelyből egy hang így szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”
A keresztény értelmezés szerint a színeváltozás Jézus isteni dicsőségét nyilatkoztatta ki, és egyben felkészítette tanítványait a közelgő szenvedéstörténetre. A katolikus hagyományban Mózes a törvényt, Illés pedig a prófétákat jelképezi, megjelenésük pedig azt fejezi ki, hogy az ószövetségi üdvtörténet Krisztusban teljesedett be. Aranyszájú Szent János úgy fogalmazott, hogy Krisztus a színeváltozás során az élet és a halál Uraként mutatkozott meg, mivel a már elhunyt Mózessel és a hagyomány szerint élve elragadott Illéssel egyszerre jelent meg.
A színeváltozás ünnepe a keleti kereszténységben már a 6. században kialakult, ahol a húsvét, a karácsony, illetve a pünkösd mellett a negyedik legfontosabb ünneppé vált. A nyugati egyházban ugyan egyes területeken már a 7. századtól megtartották, az egész katolikus egyház számára azonban csak III. Kallixtusz pápa tette hivatalos ünneppé 1457-ben. A döntéssel az egyházfő nemcsak egy több területen is élő hagyományt szeretett volna egyetemessé tenni, hanem egyben hálát is akart adni a nándorfehérvári diadal során aratott keresztény győzelemért. A két időpont egybeesése azzal magyarázható, hogy az 1456. július 22-ei győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.
A Tábor-hegyet a 4. századtól kezdve a keresztény hagyomány következetesen a színeváltozás helyszínével azonosítja. A hegy csúcsát ma a ferencesek és a görög ortodox egyház osztja meg egymás között. A ferencesek régészeti kutatásokkal is vizsgálták már a helyszínt, amely feltárta a hegy keresztény kultuszának több évszázados történetét. A rend 1924-ben háromhajós bazilikát emelt itt, amely ma is a világ egyik legfontosabb, a színeváltozáshoz kapcsolódó zarándokhelye.
