A „Mi lenne, ha?” nap Winnipeg-ben – amikor a város egyetlen napra náci uralom alá került
1942. február 19-én, a hajnali órákban a kanadai Winnipeg lakóit légiriadó szirénák riasztották fel legmélyebb álmukból. Azonban szerencsére nem valódi támadás történt: egy szervezett nap keretein belül csupán érzékeltetni szerette volna a kormány a lakossággal, hogy milyen lehet náci uralom alatt élni.
A „győzelem” hatására a várost Heinrich Himmler tiszteletére Himmlerstadtnak nevezték át, német katonai egyenruhába öltözött személyek masíroztak az utcákon és kitűzték a horogkeresztes zászlókat a középületekre. A szimuláció során a polgári jogokat is „felfüggesztették”: a nyolc főnél nagyobb csoportosulásokat betiltották, és aki bármilyen ellenállást szervezett, azt kivégzéssel fenyegették.
Háború és szimuláció
Mindez természetesen nem történt meg. A náci megszállás csak színjáték volt: Winnipeg 1942. február 19-én a „Mi lenne, ha?” nevű, előre bejelentett, nagyszabású kampányban vett részt. A Winnipeg Board of Trade szervezte meg a szimulációt – meglepően nagy sikerrel. A rádió és a sajtó másnap visszatért a rendes működéshez, de a lakosságra gyakorolt hatás megmaradt: a helyiek sokkolóan valóságos képet kaptak arról, milyen érzés lenne náci uralom alatt élni.
Sajtó és holokauszt
A Lügenblatt (Hazugságlap) nevű, erre az egy napra létrehozott újság különösen érdekes képet fest arról, hogy mit tudtak a kanadaiak 1942-ben a holokauszt borzalmairól. Winnipeg lakossága ekkor 290 540 fő volt, amiből 17 389-en vallották magukat zsidó származásúnak. Bár a kanadai sajtóban már 1941-ben jelentek meg hírek tömeges zsidóüldözésekről, a kormány azonban szigorúan cenzúrázta ezeket a beszámolókat. John Grierson, az ügynökségek vezetője később elismerte: a kabinet utasítása az volt, hogy egészen addig hallgassanak, amíg a kapott információkat nem tudják pontosan leellenőrizni.
Ez még különösebbé teszi, hogy a Lügenblatt címlapján megjelent egy rövid hír „Jüdisches Pogrom berichtet” („Zsidó pogromról számoltak be”) címmel. Az álcikk (amit a „Mi lenne, ha? nap keretében írtak) arról tudósított, hogy a zsidókat gettókba fogják zárni, és további intézkedések várhatóak az izraeliták kiirtása érdekében.
Ez is érdekelhet
Mit tudott a kanadai közvélemény?
Miközben a lapok tele volt Európa államférfiainak nyilatkozataival és más háborús hírekkel, a zsidók, romák vagy fogyatékkal élő emberek elleni tömegmészárlásokról nem esett szó. A kanadai sajtóban csak 1944 augusztusától jelentek meg rendszeresen hírek a haláltáborokról – miután a Vörös Hadsereg felszabadította Majdaneket (bár már 1942-ben is volt elvétve egy-egy cikk, azonban ezeket akkor még nem vették olyan komolyan).
A „Mi lenne, ha?” nap margójára
Az If Day erős hatást gyakorolt a kanadai lakosságra, és hatékony eszköz volt a háború támogatottságának növelésére. Ugyanakkor a nácizmus valódi borzalmairól a helyiek korántsem tudtak meg mindent.
