A kisjégkorszak idején a Nappal fűtöttek Angliában

A kis jégkorszak évszázadai nemcsak fagyokat és éhínségeket hoztak, hanem új gondolkodásmódot is. Az építészetben ennek egyik legjobb példája az angliai Hardwick Hall, ahol a Nap lett a legfontosabb hőforrás.

A Temze jéggé dermedt világa

Temze rendszerint szabadon folyt, ám 1564 szilveszterén a folyó teljes szélességében befagyott. A jégen máglyák égtek, ökröket sütöttek, emberek táncoltak. Egyes beszámolók szerint I. Erzsébet még íjászkodott is a befagyott folyón. Ez akkoriban nem volt egyedi eset: VIII. Henrik és felesége már 1537-ben szánon száguldott végig a jeges vízen.

Hardwick Hall, mint a klímaadaptáció példája

Ezek a szélsőségek a kis jégkorszak következményei voltak, amely nagyjából a 14. és a 19. század között formálta Európa éghajlatát. A hideg éhínségeket, váratlan fagyokat és nyári havazásokat hozott. Előfordult, hogy katonák fagytak meg nyár közepén. Az emberek kénytelenek voltak új túlélési stratégiákat kidolgozni.

Az egyik legalaposabban tanulmányozott válasz a hidegre a derbyshire-i Hardwick Hall. Az épület nemcsak reprezentatív, hanem tudatosan a meleg megtartására tervezett rendszer.

A régi és az új csarnok közötti legfontosabb különbség a tájolás. A régi épület közel kelet–nyugati irányú. Az új csarnokot viszont elforgatták, hogy minél több napsütést gyűjtsön be, és ezzel hőt nyerjen.

A Nap útja a belső terekben

A ház belső rendje a Nap járását követte. A keleti hosszú galériát reggel árasztotta el a fény. Délután és este a délnyugati szárny melegedett fel, ahol a lakóhelyiségek voltak. Az északnyugati, leghidegebb részen kaptak helyet a konyhák, ami az élelmiszerek tárolásához ideális volt.

Ez a különbség ma is érzékelhető. A konyhák érezhetően hűvösebbek, míg a napsütötte terek jóval barátságosabbak.

Falak, ablakok és hőtárolás

Nemcsak a tájolás számított. Az északi oldalon több ablak vakablak: kívülről ablaknak tűnnek, belülről azonban ólommal béleltek és lezártak. Ezek nem hoztak volna számottevő hőt.

A kandallók a ház központi tengelyére kerültek. A falvastagság itt eléri az 1,37 métert. A tégla és a kő hőtároló tömege órákig, akár fél napig is képes visszasugározni a meleget.

Mérések szerint hideg téli napokon a belső tér akár 10 Celsius-fokkal is melegebb lehetett a külső hőmérsékletnél. Más korabeli házakban ez gyakran csak 2–3 fok volt.

Tudatos tervezés vagy ösztönös megoldás?

A kis jégkorszak túlélése nemcsak az építészeten múlt. Vastag faliszőnyegek, ágyfüggönyök és nehéz textíliák csökkentették a huzatot. A kor divatja is alkalmazkodott: több réteg vászon, bársony és prém segített megtartani a test melegét.

Nem maradt fenn írásos bizonyíték arról, hogy a tervezők tudatos klímastratégiát követtek volna. Az elemek összehangoltsága azonban nehezen magyarázható puszta véletlennel. Valószínű, hogy a Nap szerepét igenis figyelembe vették.