Az ibériai nyelv újraértelmezése a baszk kapcsolatok tükrében

Az ibériai nyelv és a baszk kapcsolatát vizsgáló új kutatás szerint a hasonlóságok nem merülnek ki a számnevekben: a rokonsági kifejezések, a nyelvtani elemek és a feliratok rendszerszintű egyezései közös eredetre utalhatnak.

Az ibériai nyelv és a baszk rejtélye

Az ibériai nyelv a római hódítás előtti Hispánia egyik legelterjedtebb nyelve volt, mégis csak töredékesen értjük. A baszk – vagyis az euskara – ezzel szemben ma is élő nyelv, ám eredete évszázadok óta viták tárgya. Nem sorolható az indoeurópai nyelvcsaládba, és Európában páratlan módon maradt fenn.

Egy új tanulmány, amelyet Eduardo Orduña Aznar, a Barcelonai Egyetem kutatója vezetett, azt állítja: a baszk és az ibériai nyelv között mélyebb és rendszerszerűbb kapcsolat létezhet, mint eddig gondoltuk.

A gondolat nem új. Már a 16. században Ambrosio de Morales felvetette a kapcsolat lehetőségét. A 19. században Wilhelm von Humboldt a helynevek alapján érvelt az ibériai és a baszk közösségek történeti összefüggése mellett.

A 20. században azonban az úgynevezett baszk iberianizmus háttérbe szorult. Az ibériai írás megfejtése után világossá vált, hogy a baszk nyelv nem képes közvetlenül lefordítani az ibériai feliratokat, ezért sok kutató elvetette a rokonság gondolatát.

Számnevek mint az ibériai nyelv kulcsai

A fordulat a 2000-es évek elején következett be. Az ibériai számrendszer megfejtése során Orduña, majd Joan Ferrer i Jané kimutatta, hogy az ibériai számnevek formailag és szerkezetileg is szorosan illeszkednek a baszk rendszerhez.

Példák:

• ibériai ban – baszk bat
• ibériai bi – baszk bi
• ibériai laur – baszk lau
• ibériai borste – baszk bost
• ibériai orkei – baszk hogei

A számok kombinációja még beszédesebb. Az ibériai orkeiborste (25) ugyanazt az elvet követi, mint a baszk hogei ta bost. Ezek a formák súly- és mértékjelölésekben jelennek meg, ami kizárja a véletlen egybeesést.

Rokonsági szókincs az ibériai nyelv felirataiban

Legújabb tanulmányában Orduña tovább lépett. Ha valóban létezik rokonság, akkor annak az alapvető szókincsben is meg kell jelennie. Ezért az olyan kifejezésekre összpontosított, mint az „apa”, a „fiú” vagy a „rokon”.

Az ibériai feliratokban olyan ismétlődő elemeket azonosított, amelyek nem személynevek. Gyakran együtt fordulnak elő, és temetkezési vagy dedikációs szövegekben jelennek meg. Egy Castellón térségéből származó ólomfeliraton például az ata, uni(n), -kidei- és be- elemek rendszerszerűen ismétlődnek.

Ezek párhuzamba állíthatók baszk és korai akvitán formákkal:

• ata- – baszk aita („apa”)
• uni(n)- – baszk unide („családi segítő”)
• -kidei- – baszk -(k)ide („társ”, „tag”)
• be- – akvitán elemekkel rokon, „gyermek” jelentésben

Nyelvtan és igealakok az ibériai nyelvben

A tanulmány nyelvtani párhuzamokra is rámutat. Az ibériai -en birtokos jelölés funkcionálisan megfeleltethető a baszk genitivus -en-nek. Az -te végződés egyes szövegkörnyezetekben a baszk ergatív logikájára emlékeztet, bár az azonosság nem bizonyított.

Az igealakok is beszédesek. Az ibériai egiar és ekiar („készült”) alakok formai és funkcionális hasonlóságot mutatnak a baszk egin („csinálni”) igével.

Mit jelent mindez az ibériai nyelv kutatásában?

A régészet is szolgált új adatokkal. A navarrai Irulegi területén feltárt vaskori kézfelirat egy vaskoni nyelvű szöveget őrzött, amelyet ibériai írásadaptációval rögzítettek. Az efaukon igealak szoros párhuzamot mutat egy archaikus baszk formával, jelentése: „adott”. Ez a lelet azt jelzi, hogy az ibériai írásrendszert baszk nyelvű közösségek is használták.

Orduña hangsúlyozza: az ibériai nyelv továbbra is csak részlegesen értelmezhető, és több hangmegfelelés vitatott. A bizonyítékok azonban – a számnevektől a rokonsági kifejezéseken át a nyelvtani szerkezetekig – egymást erősítő rendszert alkotnak.

Nem elszigetelt egyezésekről van szó, hanem egymáshoz illeszkedő nyelvi mintázatokról. Darabról darabra így állhat össze a római kor előtti Ibéria nyelv kirakósa, új megvilágításba helyezve Európa egyik legkülönösebb nyelvi örökségét.