Torinói lepel: középkori viták a kétséges ereklyéről
A torinói lepel a keresztény világ egyik legvitatottabb ereklyéje. Tisztelet és kétely kíséri évszázadok óta. Egy újra előkerült szöveg szerint már Nicolas Oresme, a 14. század neves filozófusa is egyházi csalásként azonosította. Ez az értelmezés legalább egy évtizeddel megelőzte Pierre d’Arcis püspök ismert tiltakozását.
A torinói lepel vitatott öröksége
A torinói lepel a történelem egyik legmegosztóbb tárgya. Egyesek szent ereklyének tartják, mások középkori hamisítványnak. A kendő körüli kételyek nem új keletűek. Már a 14. század végén Pierre d’Arcis püspök nyilvánosan kijelentette, hogy a Lireyben (Champagne) kiállított vászon kreálmány. Egy frissen előkerült forrás azonban még korábbi szkepticizmust mutat. Nicolas Oresme (1325–1382) normann filozófus ugyanis már évtizedekkel korábban megtévesztésként emlegette.
Nicolas Oresme: a középkori szkeptikus
Oresme Normandiában született, majd a párizsi egyetemen szerzett hírnevet. 1341-ben vagy 1342-ben lett bölcsészettudományi mester, 1348-ban ösztöndíjat nyert a navarrai kollégiumban, később annak vezetője lett. 1377-ben Lisieux püspökévé nevezték ki, tisztségét 1382-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.
Széles érdeklődésű gondolkodó volt: kommentálta Arisztotelészt és Lombard Pétert, foglalkozott fizikával, matematikával, politikával és természetfilozófiával. A párizsi politikai életben is aktív szerepet vállalt, a királyi frakciót támogatta a zavaros 1350-es években.
A Problemata és a torinói lepel bírálata
1370 és 1382 között írta Problemata című művét, amelyben szokatlan jelenségeket elemzett. A csodásnak hitt gyógymódoktól a furcsa emberi viselkedésig sok mindent racionális magyarázattal próbált megérteni. Oresme célja a természetfelettinek tulajdonított, de szerinte félrevezető egyházi magyarázatok leleplezése volt.
Ebben a műben a torinói leplet – „egy champagne-i templom kendőjét” – nyíltan hamisítványnak nevezte. Úgy fogalmazott: sok klerikus megtévesztette a híveket, hogy adományokat szerezzen, s példaként hozta fel azt a szentélyt, ahol állítólag Jézus halotti leplét őrizték. Számára ez egyértelműen kapzsi papok kitalációja volt.
A Lirey-ügy és a hivatalos egyházi vizsgálatok
A lepel 1355 körül került elő a lireyi kollégiumi templomban. Geoffroy I de Charny lovag és felesége, Jeanne de Vergy helyezte letétbe. Geoffroy 1356-ban, a poitiers-i csatában halt meg, a vászon azonban ott maradt a szentélyben. Henri de Poitiers, troyes-i püspök vizsgálatot indított, s kijelentette: a vászon mesterséges alkotás, sőt ismerte a festőt is.
Évtizedekkel később Geoffroy II de Charny újra próbálta feléleszteni a kultuszt. 1389-ben pápai engedélyt kapott a kiállításra, de csak mint Krisztus lepelének „ábrázolása”. Pierre d’Arcis püspök tiltakozó memorandumot írt, hamisított csodákról beszámolva. VII. Kelemen pápa engedélyezte a kiállítást, de kimondta: nem tekinthető valódi ereklyének.
Oresme írásai tehát megelőzték d’Arcis híres tiltakozását. Ez azt bizonyítja, hogy a hamisítás vádja már a 14. század második felében terjedt a párizsi és normandiai értelmiségi körökben. A vita túllépett a helyi közösségek határain, s részévé vált a tudományos diskurzusnak is.
A lepel későbbi sorsa és a mítosz fennmaradása
Mindezen kritikák ellenére a lepel továbbra is nagy tiszteletnek örvendett. 1453-ban a Savoyai-ház birtokába került, 1578-ban pedig Torinóba szállították. A 16–17. századi apologéták – mint Emmanuel-Philibert de Pingon vagy Jean-Jacques Chifflet – új magyarázatokat találtak ki, amelyek Konstantinápolyból eredeztették a vásznat, vagy épp megkérdőjelezték a pápai tiltás értékét.
Ez is érdekelhet
A 20. században Ulysse Chevalier kutatásai és az 1988-as radiokarbonos vizsgálatok megerősítették a középkori eredetet: a vászon 1260 és 1390 közé datálható. Ennek ellenére sokan ma is védik hitelességét.
Oresme tanúsága Pierre d’Arcis feljelentéseivel együtt azt mutatja, hogy a torinói lepel már a középkorban is nyilvánosan hamisítványnak számított. Az értelmiségiek – a skolasztika és a kritikus gondolkodás eszközeivel – a téves hiedelmek leleplezői voltak. A passió tárgyi bizonyítékának hitt lepel így sokak szemében a vallási megtévesztés példája lett.
