A Kánóposz-rendelet teljes hieroglifa szövege

Egyiptomi régészek a Sarkíja kormányzóságban, Tell el-Pharaínban fedezték fel a Kánóposz-rendelet teljes hieroglifa szövegét. A Kr. e. 238-ban kiadott rendelet ilyen változata több mint másfél évszázada nem került elő. A lelet a ptolemaioszi kor nyelvének, vallásának és kormányzásának új megértését kínálja.

A Kánóposz-rendelet felfedezése

A Régiségek Legfelsőbb Tanácsának egyiptomi missziója egy homokkőből készült sztélét tárt fel Tell el-Pharaínban, Sarkíja kormányzóságban. A lelet a Kánóposz-rendelet ritka és teljes hieroglifás változata, amelyet III. Ptolemaiosz Euergetés fáraó adott ki Kr. e. 238-ban. Ez az első ilyen példány több mint 150 év óta.

A felfedezés különlegessége, hogy a szöveg teljes egészében hieroglifákkal íródott, ellentétben a korábban ismert háromnyelvű változatokkal, amelyek görög és démotikus szöveget is tartalmaztak.

Hivatalos reakciók és nemzeti jelentőség

Sherif Fathy, Egyiptom idegenforgalmi és régiségügyi minisztere történelmi mérföldkőnek nevezte a leletet. „Az egyiptomi régészeti missziók folyamatos eredményei új rétegekkel bővítik ismereteinket. Ez a felfedezés rávilágít Sarkíja rejtett kincseire” – hangsúlyozta.

Dr. Mohamed Ismail Khaled, a Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára szerint a sztélé „rendkívüli adalék, amely gazdagítja a ptolemaioszi szövegek és az ókori egyiptomi nyelv megértését”.

A homokkőből készült sztélé 127,5 cm magas, 83 cm széles és 48 cm vastag. Felső részét szárnyas napkorong díszíti, két királyi kobrával, amelyek Alsó- és Felső-Egyiptom koronáit viselik. Középen a „Di-Ankh” – „adott élet” – hieroglifa látható.

A központi panel 30 sor hieroglifát tartalmaz, közepes minőségű, süllyesztett domborművel. Ez az egynyelvű szöveg megszakítás nélkül maradt fenn, ami ritka az ókori rendeleteknél.

A Kánóposz-rendelet tartalma

A rendeletet egy papi zsinat adta ki Kánóposz városában, III. Ptolemaiosz, felesége Bereniké királyné és lányuk tiszteletére. A szöveg a királyi párt „jótékony istenekként” dicsőíti, és felsorolja tetteiket:

• templomi adományok,
• a béke és stabilitás biztosítása,
• adócsökkentés a Nílus alacsony áradása idején,
• új papi rang létrehozása,
• ünnep bevezetése a Szíriusz felkeléséhez kötve,
• szökőévrendszer bevezetése,
• lányuk, Bereniké istenné emelése.

Az eredeti rendeletet három nyelven írták elő a templomok számára. A most előkerült, kizárólag hieroglifás változat regionális sajátosságokra utalhat.

A Kánóposz-rendelet a ptolemaioszi rendeletek közül a második legrégebbi, és bevezette a szökőévet – jóval a Julián-naptár előtt.

Korábbi, 1866-ban Taniszban felfedezett példánya kulcsfontosságú volt a hieroglifák megfejtésében, több jelet tartalmazva, mint a Rosetta-kő. Az új, teljes szöveg még pontosabb filológiai vizsgálatot tesz lehetővé, mivel nem zavarják a párhuzamos fordítások.

Tell el-Pharaín: az ókori Imet

Az ásatások helyszíne az ókorban Imet néven ismert város volt, amely már a Középső Királyságban fontos központnak számított. A régészek itt ptolemaioszi templomokat és fényűző lakóházakat találtak, köztük Wadjet istennő szentélyét.

A Kánóposz-rendelet feltárása aláhúzza Imet vallási és politikai jelentőségét, bizonyítva, hogy képes volt országos hatású királyi rendeletek kibocsátására.

A Kánóposz-rendelet teljes hieroglifás változata nemcsak egy újabb régészeti mérföldkő, hanem fordulópont is. Átformálhatja a tudósok képét a ptolemaioszi kor rendeleteiről, a naptár fejlődéséről és a görög–egyiptomi kulturális kapcsolatról.

Ahogy Egyiptom tovább tárja fel rejtett örökségét, Tell el-Pharaín különleges sztéléje új ablakot nyit a világ egyik legmaradandóbb civilizációjának megértéséhez.