A holt-tengeri tekercsek rejtélye
Megkésett végtisztesség - Komplikált újratemetések
Nem sokkal a második világháború után egy beduin pásztorfiú az elkóborolt kecskéje után kutatva kétezer éves dokumentumokra bukkant. Felfedezésének jelentősége csak a XIX. századi trójai, egyiptomi és mezopotámiai ásatásokkal vagy Howard Carter 1922-es felfedezésével, Tutanhamon sírjának megtalálásával vethető egybe. A holt-tengeri tekercsek szerzőinek kiléte egy ideig megosztotta a tudósokat, és még az elmúlt évtizedekben is időről időre felbukkannak olyan kutatók, akik megkérdőjelezik a szakértők eddigi eredményeit. A leletek közül a laikusok számára a legkülönlegesebb talán az az egyedülálló réztekercs, amely egy titokzatos kincsről szól.
Az eltűnt kecske
Bár a mai Irak területén található Seleucia püspöke már a VIII. század végén arról számolt be, hogy kéziratokat találtak egy Holt-tengerhez közeli barlangban, sok évszázadnak kellett ahhoz eltelnie, hogy a – feltételezhetően a püspök által említettekkel megegyező – tekercseket a szélesebb közönség is megismerje. Az első ilyen dokumentumok modern kori felfedezésének történetéről több verzió létezik. A legvalószínűbb változat szerint valamikor 1946 novembere és 1947 kora tavasza között egy kiskorú beduin pásztor, Muhammad Ahmed el-Hamed két társával együtt egy, a Holt-tenger északnyugati partjától nem messze található, sivatagos-sziklás területen éppen az állatait legeltette, amikor észrevette, hogy az egyik kecskéje elcsatangolt. Hamarosan egy barlanghoz ért, ahova ahelyett, hogy rögtön bement volna, előbb bedobott egy követ, mire szokatlan hangot hallott. Valami eltört az üreg belsejében. Néhány nappal később visszatért a helyszínre, és bemászott a barlangba, ahol több agyagedényt is talált, az egyikben pedig három tekercset, majd azokat pár hónappal később további négy követte. A tekercsek felfedezését követő első évtizedben tizenegy barlangból több mint 900 ősi dokumentum mintegy 15 ezer töredékét hozták felszínre a kutatók.