A férfiak több halat, a nők több húst ettek az ókori Herculaneumban

Az ókori Pompejivel szomszédos – és a Vezúv i. sz. 79-es kitörése által szintén elpusztított – Herculaneum városának férfi és női lakóinak étrendje merőben különbözött egymástól egy, a Yorki Egyetem által vezetett kutatócsoport új tanulmánya szerint.

Jelentős különbségek

A szakértők 17 felnőtt ember – 11 férfi és 6 nő – csontjait vizsgálták meg egy új, a fehérjék „építőköveiként” szolgáló aminosavakat elemző eljárással. Az ókori csontokban fellelhető aminosavak szén- és nitrogénizotóp-tartalmának mérése alapján a kutatók képesek voltak minden eddiginél részletesebb módon rekonstruálni az egykor élt személyek étrendjét.

Az eredmények alapján Herculaneum férfi lakói több halat és egyéb, a tengerből származó táplálékot – ezek a korban afféle luxusterméknek minősültek –, illetve több gabonát fogyasztottak, míg a nők több húst, tojást és tejterméket, valamint több gyümölcsöt és zöldséget ettek.

A történeti források eddig is arra utaltak, hogy az ókori római társadalom különböző demográfiai csoportjainak eltérő mértékben volt hozzáférése a különféle élelmiszerekhez, az új tanulmány azonban végre konkrétumokkal is szolgál e kérdésben.

„Kutatásunk arra épül, amit már tudunk arról, hogy a férfiaknak nagyobb hozzáférése volt a tengeri halhoz mind Herculaneumnál, mind tágabb értelemben a római kori Itáliában” – mondta el a tanulmány egyik szerzője, Silvia Soncin, a Yorki Egyetem régészeti tanszékének kutatója.

„A férfiak nagyobb valószínűséggel vettek részt közvetlenül a halászatban és más, a tengeren végzett tevékenységekben, kiváltságosabb pozíciókat foglaltak el a társadalomban, és fiatalabb korban szabadultak fel a rabszolgaság alól is, ez pedig mind nagyobb hozzáférést biztosított nekik a drágább árukhoz, mint például a friss húshoz” – magyarázta Soncin.

Összesen 340 ember maradványai kerültek eddig elő Herculaneum tengerpartjáról, illetve az azzal párhuzamosan futó kilenc fornixból (boltozatos pincéből), ahol az emberek menedéket próbáltak keresni a Vezúvról lezúduló piroklaszt ár elől.

Az ókori mediterrán étrend

A kutatók a vizsgált csontokban található kollagén stabilizotóp-tartalmát a vegyületspecifikus stabilizotóp-elemzés (CSIA) nevű eljárással vizsgálták, a szén- és nitrogénizotópok arányai alapján pedig az illetők étrendjében jelen lévő fehérjeforrásokra tudtak következtetni.

Ez alapján a férfiak átlagosan 1,6-szer több tengeri ételből származó fehérjét fogyasztottak, mint a nők, és a gabonafélékből származó fehérje is nagyobb mértékben volt jelen az ő étrendjükben. Eközben a nők fehérjebevitelének nagyobb részét tette ki a szárazföldi állatok húsa, valamint a helyben termesztett gyümölcsök és zöldségek.

„Az i. sz. 79-ben Herculaneumnál odaveszettek maradványai egyedülálló lehetőséget teremtenek egy együtt élt és meghalt ókori közösség különböző életmódjainak vizsgálatára” – mondta el a tanulmány egyik szerzője, Oliver Craig, a Yorki Egyetem régészprofesszora.

„A történeti források gyakran tesznek utalásokat arra, hogy a különféle élelmiszerekhez differenciált volt a hozzáférés a római társadalomban, de ritkán adnak meg konkrét vagy mennyiségi információt” – tette hozzá Craig.

„Jelentős különbségeket találtunk a tengeri és szárazföldi élelmiszerek fogyasztásában a férfiak és nők között, ami azt feltételezi, hogy az ennivalóhoz való hozzáférés nemi alapon differenciált volt” – mondta a professzor.

A kutatócsoport becslései szerint az ókori Herculaneum lakói mindazonáltal lényegesen több halat és egyéb tengeri élelmiszert ettek, mint a Földközi-tenger térségének 20. század közepi vagy végi lakosai, akik már jóval több szárazföldi állati eredetű élelmiszert fogyasztottak.

Ennek ellenére kijelenthető a kutatók szerint, hogy a rómaiak a mai olaszokhoz meglehetősen hasonlóan étkeztek, a sokak által a legegészségesebbnek tartott „mediterrán diéta” előnyeit ők is élvezték. Ennek fontos elemei az olajos halak, a sok zöldség, hüvelyes, olajos mag, gabonaféle, valamint a telítetlen zsírsavat tartalmazó zsírok, mint például az olívaolaj.

A többek közt a római Museo delle Civiltàval és a pompeji és herculaneumi régészeti parkokkal együttműködésben készült tanulmány a Science Advances folyóiratban került publikálásra.