Michelangelo börtöngraffitijei

2013. július 3. 11:24

Mikor Firenze 1530-ban elesett, a spanyol, német és pápai seregek nagy tisztogatásba kezdtek a toszkán városban. A pápai harag elől bújt el a városvédelemben fontos pozíciót betöltő Michelangelo is, akinek rejtekhelyéről sokáig semmit sem tudtunk. 1975-ben leltek rá a reneszánsz művész ideiglenes tartózkodási helyére, amely mint kiderült, tele volt „graffitikkel”.

Korábban

Firenze fellázad

Róma kifosztásától felbátorodva 1527-ben a firenzeiek fellázadtak a városuk élén álló Mediciek ellen, s megalapították a saját maguk irányította köztársaságukat. Az új Firenze fenntartotta a még a Mediciek által megkötött szövetséget a franciákkal, Velencével és VII. Kelemen pápával (aki nem mellesleg Giulio di Giuliano de’ Medici néven született) a Német-római Császárságot és a Spanyol Királyságot is uraló V. Habsburg Károly ellen.

A szövetség a Cognaci Liga elnevezést kapta, s két évvel túlélte az 1529. júniusi barcelonai szerződést, amelyet Kelemen pápa és a Velencei Köztársaság kötött. I. Ferenc francia király sem akart még egy paktum nélkül maradni, így 1529-ben tető alá hozták a cambrai-i szerződést, amelyet a „nők békéjének” is szokás nevezni, hiszen Ferencet édesanyja, Savoyai Lujza, az ősellenség Károlyt pedig nagynénje, Ausztriai Margit képviselte.

Firenze kissé magára maradt Itáliában a kor két szuperhatalmát egyesítő Károllyal szemben. 1529. október 24-én a császári csapatok ostrom alá vették a toszkán fővárost, amelyet azonban nem ért felkészületlenül a támadás. Miután a pápa és a császár is aláírt egy békülő egyezmény, Firenze számára világossá vált, hogy egyedül maradt, s a világi és egyházi hatalom kiegyezése sem jelent számára semmi jót, ugyanis a szövetség egyik alapja az volt, hogy a császári csapatok segítik a pápa családjának visszatérését Firenze élére. Toszkána ezért a városi építmények erődítésébe kezdett, amelyre egy kilenc tagból álló tanács figyelt. Egyik tagja Michelangelo Buonarroti volt, aki az erődítmények legfőbb felügyelőjévé vált.

Michelangelo

Michelangelo katonai tervei ambiciózusak voltak. Építészeti törekvései azonban annyira nagyszabásúnak bizonyultak, hogy mind a pénzhiány, mind a kor technikai akadályai gátat vetettek nekik. Komplex tervének csupán néhány darabja épült meg, amelyek közül mára egy sem maradt fenn, erődítményeinek néhány díszítménye azonban még látható.

Mindez nem azt jelentette, hogy Michelangelót monumentális víziói megbénították volna. Sokkal praktikusabb feladatokba kezdett: megfigyelési tornyokat építtetett a kapukhoz és töltésekkel erősítette meg a város falait. Érzékelhetően javított Firenze védelmén, különösen fontosnak bizonyult a stratégiai elhelyezkedésű harangtorony és a San Miniato-hegy megerődítése, annak ellenére, hogy a városvezetésben lévő ellenfelei folyamatosan áskálódtak ellene. A kormány talán legnagyobb hibája az volt, hogy a város katonai főparancsnokává a lusta és kapkodó Malatesta Baglionit tette, akinek hűségét Michelangelo gyakran megkérdőjelezte.

A firenzei erőd térképe

A reneszánsz mesternek igaza lett: Baglioni áruló volt, s amikor lehetősége lett rá, feláldozta a szövetséges Perugia városát, anélkül hogy megkísérelte volna megvédeni. Michelangelo még időben megpróbálta figyelmeztetni a vezetést, hogy ne bízzanak meg a főparancsnokban, ám intelmei süket fülekre találtak. Szeptember 21-én a művész elhagyta a várost, s Velencébe menekült, azonban az ostrom idejére visszatért.

következő oldal 1 / 2