Kommunistákat is üldözött a 45 éve meggyilkolt Bobby Kennedy

1968. június 5-én, 12 óra 10 perckor Robert F. Kennedy volt amerikai igazságügyi miniszter, New York-i szenátor éppen eligazítást tartott a Los Angeles-i Ambassador Hotel előtt összesereglett aktivistáknak. A kaliforniai elnökjelölő gyűlést megnyerő RFK köszönetet mondott támogatóinak, majd felesége és néhány nem túl edzett testőr társaságában sarkon fordult. Néhány pillanat múlva lövések dördültek el az étterem konyhájából; a palesztin merénylő, Sirhan Sirhan Kennedy mellett öt másik embert terített le. A 45 évvel ezelőtti merénylet – öt évvel JFK és néhány hónappal Martin Luther King meggyilkolása után – megrengette az Egyesült Államokat, a demokrata pártot pedig megfosztotta egyik lehetséges elnökjelöltjétől. Hat érdekesség RFK-ról.

A kommunistavadász oldalán

1952-ben, röviddel a Virginia Egyetemen (UVA) megszerzett diplomája után, Kennedy megkapta élete első komoly munkáját, köszönhetően a család egyik régi jó barátjának, Joseph McCarthy wisconsini szenátornak. McCarthy – aki korábban együtt nyaralt a Kennedy-családdal és Bobby két testvérének is csapta a szelet – felvette a fiatalembert az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló szenátusi albizottságba, amely az amerikai kormányzatba beépülő lehetséges kommunista szimpatizánsok ügyeit tárta fel. Kennedy hat hónappal később azonban otthagyta McCarthyt, mivel összeveszett egyik munkatársával.

Bár ő és John is megvetette McCarthy brutális antikommunista taktikáját, egyikőjük sem vette a bátorságot ahhoz, hogy nyilvánosan keresztre feszítsék a minden bokorban vérszomjas kommunistát látó szenátort. Sőt McCarthy lett Robert egyik lányának keresztapja is, és egészen 1956-ig kellett várni arra a pillanatra (Kennedy még 1954-ben is kiállt mellette, amikor a szenátus 67:22 szavazataránnyal megfeddte McCarthyt), amikor Robert végleg elhatárolódott a republikánus politikustól.

A kampányguru

Köszönhetően részben a kettejük közti viszonylag nagy korkülönbségnek (John 1917-ben, Robert 1925-ben született), RFK nem ápolt nagyon szoros testvéri kapcsolatot bátyjával. Ugyan túlzás lenne inkább munkakapcsolatról beszélni esetükben, de tény, hogy a családi kötelék mellett legalább annyira fontos volt együttműködésük John politikusi pályafutásának kezdetén: amikor JFK először indult 1952-ben az amerikai szenátus egyik helyéért, apjuk, Joseph Patrick Kennedy, Sr. arra kérte Bobbyt, hogy irányítsa ő a kampánygépezetet. RFK eleinte vonakodott elfogadni az alárendelt szerepet, de végül teljesen elmélyült a munkában: nagyrészt az ő érdeme, hogy John 1958-ban újra elnyerte a szenátori posztot, s oroszlánrésze volt a sikeres 1960-as elnökválasztási győzelemben is.

A Kennedy-csúcs meghódítója

Több száz iskolát, parkot és középületet neveztek el, illetve át John F. Kennedy halála után a meggyilkolt elnök tiszteletére, ezek közül az egyik Bobby számára is különleges jelentőséggel bírt. Amikor a kanadai Kluana Nemzeti Parkban található 4200 méter magas csúcs a Mount Kennedy nevet kapta, RFK eltökéltnek mutatkozott abban, hogy ő legyen az első ember, aki megmássza a hegységet. Egy apró probléma akadt: bár Robert sportos alkat volt, a hegymászást illetően semmiféle tapasztalata nem volt – barátainak viccelődve mesélte, hogy a készülődést a Hickory Hill-i otthona lépcsőinek abszolválása majd az onnan való segélykiáltás jelentette.

Az edzett hegymászók kíséretében érkező Kennedy 1965 áprilisában végül sikerrel vette az akadályt; amint felért a csúcsra, számos, a bátyjával kapcsolatos személyes emléket helyezett el, így beiktatási beszédének egyik másolatát, illetve egy, a második világháború idejéből származó nyakkendőtűt.

Kennedy és King

Bobby Kennedyt sokkal progresszívebbnek tartották bátyjánál az emberi jogok terén, de időnként igen ellentmondásos viszonyba került a mozgalmak vezetőivel, köztük a szintén merénylet áldozatául esett Martin Luther Kinggel. 1963-ban J. Edgar Hoover FBI-igazgató nyomására Kennedy elrendelte King és a nyomozóiroda által kommunista szimpatizánsnak tartott társai lehallgatását. Az FBI több mint három éven át megfigyelés alatt tartotta a „renitens” polgárjogi harcost, akinek álnéven több fenyegető levelet is küldtek, hátha felhagy a társadalmi igazságosságot zászlajára tűző, az amerikai kormány számára sok kényelmetlenséget okozó kampányával.

Öt évvel a megfigyelés elrendelése után, 1968. április 4-én, King meggyilkolásának napján, Kennedy politikusi pályája egyik legragyogóbb beszédét adta elő Indianapolisban (Indiana), annak ellenére, hogy a hatóságok kifejezetten kérték, hogy – kampány ide, kampány oda – ne vegyen részt a kampánygyűlésen. Kennedy tájékoztatta hallgatóságát a tiszteletes haláláról, és egyben megkérte a tömeget, hogy ne reagáljon indulatból a hírekre, majd faji egységre szólított fel. Kennedy intelme meghallgatásra talált: az MLK-merénylet után több mint száz amerikai városból érkeztek hírek lázongásokról, Indianapolis azonban békés maradt.

Castro ellen

Bobby Kennedy szinte minden fontos eseményben részt vett John F. Kennedy rövid elnöki mandátuma idején (1960-1963), de egyik sem kavart nagyobb port az elhibázott Kuba-politikánál. A kudarcos disznó-öbölbeli akciót követő hónapokban az elnök arra kérte öccsét, hogy álljon ő a kubai rendszer destabilizálására életre hívott Mongúz-hadművelet fedőnevű – sikertelen propagandakampány – élére. A Fidel Castro megbuktatását célzó titkos akció balul sült el, pedig több száz millió dollárt öltek titkos bázisok, kiképzőtáborok építésébe-fejlesztésébe. A történészek bizonytalanok abban, hogy Kennedy személyesen utasítást adott-e Castro likvidálására, mindenesetre a Mongúz egyike volt azon nyolc merényletkísérletnek, amelyet a kommunista forradalmár ellen terveztek.

Ketten is meghaltak utolsó útján

Két hónappal Martin Luther King meggyilkolása után ismét merénylet rázta meg Amerikát: a Los Angeles-i Ambassador Hotel konyhájában Bobby Kennedyt egy palesztin férfi halálosan megsebesítette, az ország ismét gyászba borult. A temetést június 8-án, a New York-i Szent Patrik katedrálisban tartották, majd Kennedy – több más amerikai politikushoz hasonlóan – vonattal tette meg utolsó útját az arlingtoni temetőig (bátyját szintén itt helyezték végső nyugalomra).

Az esemény lehetőséget adott arra, hogy bárki lerója kegyeletét a nagy formátumú, tragikus sorsú politikus előtt, tízezrek jelentek meg zászlókkal és különböző feliratokkal a vonat útja mentén. Amely másoknak szintén a halált hozta el: a New Jersey állambeli Elizabeth mellett ketten is életüket vesztették, amikor a vonat az ellenkező irányba indult el és halálra gázolta a szerencsétleneket.